Brodarics-emlékkönyv. Egy különleges pártváltás a mohácsi csata után (Budapest, 2011)
Elöljáró üdvözlet az olvasónak
Elöljáró üdvözlet az olvasónak 1527. március 18-án Dévényben Brodarics István sz.erémi püspök odaírta nevét uralkodójához, I. (Habsburg) Ferdinándhoz intézett levele végére. A külzeten a címzés — „Prágában ö spent királyi felsége, ap én legkegyelmesebb uram kefébe” — mellett más kéz, talán egy kancelláriai alkalmazott a levél rövid tartalmát is feljegyezte: .,Brodarics István sperémi püspök magamentsége Ferdinand királytól való elpártolása miatt, melyben elismeri Magyarország szabad király választó jogát. ” Ma már nem lehet megállapítani, hogy miért nem került a királyi levéltárba ez a felbecsülhetetlen értékű nemzeti kultúrtörténeti emlék. Talány az is, hogy létezésére és elkallódására miért csak akkor derült fény, amikor néhány évszázaddal később tclbukkant a műkereskedelemben. A 19. század második felében sem számított ritkaságnak, hogy olcsón vásárló, nagy haszonra törekvő kereskedők magyarországi vonatkozású kéziratokat és okleveleket értékesítettek külföldön. 1877-ben Fraknói Vilmos a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának képviseletében megtekintett két, vételre felajánlott tételt, és szomorúan írta: .....fájdalommal kellett lemondanunk a jólajánlott okiratok megvásárlásáról, bá r azoknak történeti érték iránt teljesen tájékozva voltunk ”. Az első tétel 49 eredeti, 14—17. századi okiratot tartalmazott, és 500 forintért kínálták. „Spámra, de nem értékére nézve, jelentéktelenebb ap a bét darabból álló gyűjtemény, melyet Lipcséből/\rdenne báróné küldött be, azoknak árát 400 markra (— 250 forint) téve. Chronologiai rendben tekintve, első Brodarics István sperémipüspöknek Dévényből 1527. márc. 18-án Y'erdinánd királyhoz intépett terjedelmes és nagyérdekű levele, melyben értésére adja, hogy pártját elhagyja. ” Fraknói igen bőséges kivonatban közölte a levelet a Spápadok 11. évfolyamában (1877/1: 57—63.), ezzel igyekezve legalább az információtartalmát megmenteni. A Magyar Országos Levéltár (MÓL) munkatársai a leggondosabb kutatással sem tudtak nyomára bukkanni annak, hogy az ezt követő több mint egy évszázadon keresztül pontosan hol lappangott a dokumentum. 2009 végén történészek hívták fel a figyelmet arra, hogy ismét — ezúttal magyar — antikvári- usi forgalomba került. A MÓL — amely egyik alapfeladataként gyűjti a Magyarország és a területén élő népek politika-, társadalom-, gazdaság-, kultúr- és művelődéstörténetének megismeréséhez információt szolgáltató iratokat, gondoskodik azok biztonságos megőrzéséről, feldolgozásáról és hozzáférhetővé tételéről — hárommillió forintért vásárolta meg a levelet, amelynek létezését néhány kutaté) már-már kétségbe vonta. Megszerzésével és közzétételével a levéltár saját küldetésére és teladataira, valamint a kultúra támogatásának szükségszerű voltára is ráirányítja a figyelmet. A közgyűjtemények számára eredményes szerzeményezés csak akkor lehetséges, ha ennek pénzügyi forrását biztosítják — miként azt a Nemzeti Kulturális Alap példaértékűen tette 2010-ig. A Brodarics-levél sorsa arra utal, hogy még manapság is létezhet számos olyan lappangó vagy fizetőképes gazdáját kereső, maradandó értékű történelmi dokumentum, amely markáns ecsetvonásokkal árnyalhatná egy-egy korszakról alkotott képünket. A szlavóniai születésű Brodarics életpályája a Kárpát-medencei közös történelmi sors szimbóluma. A horvátok a családot és annak magas egyházi és világi tisztségre jutott fiát büszkén vallják nemzetük tagjának, és feladatuknak tekintik a tevékenységére és életútjára vonatkozó források feltárását. Brodarics levele hazatért. Több évszázados vándorlás után oda került, ahol új, méltó szerepet kaphat. A MÓL megőrzi és mind fizikai valóságában, mind tartalmi értékében bemutatja minden érdeklődőnek a kora újkori magyar történelemnek ezt a ma embere számára is számos tanulsággal szolgáló, tisztességből és hazaszeretetből példát adó értékes forrását, jelen emlékkönyv egyszerre példa és tanúságtétel amellett, hogy a közgyűjtemények és a tudományos kutatók miként tudják egymást segíteni, speciális tudásukkal a másik megismerését elmélyíteni, kiegészíteni. Az emlékkönyv fejezeteit történész, és irodalomtörténész írta, bizonyítva a szakmák közötti összefogás eredményességét. Budapest, 201 1. március 18. Reisz T. Csaba a Magyar Orspágos Levéltár jőigapgatója
