Brodarics-emlékkönyv. Egy különleges pártváltás a mohácsi csata után (Budapest, 2011)

II. Egy humanista főpap-politikus útkeresése Mohács után

II. EGY HUMANISTA FŐPAP-POLITIKUS ÚTKERESÉSE MOHÁCS UTÁN

Áhosházi Sárhány Ambrus címereslevele, részlet Magyar Országos Levéltár, Dl 74550 (1510. október 6.)

köszönhetően valamilyen szinten biztosan beszélt horvátul is. Nyelvismerete mellett Szapo- lyai számíthatott Brodarics „kapcsolati tőkéjére” is. Kiváló összeköttetései voltak ugyanis a lengyel udvarral, több vezető lengyel államférfival kimondottan baráti viszonyt ápolt (lásd erre vonatkozóan hozzájuk írt két levelét 1526—1527-ből a III/7. alfejezetben az 1—2. szám alatt). Római követsége idején pedig a pápa mellett ismeretséget kötött számos befolyásos bíborossal, sőt a francia királyt, I. Ferencet (1515—1547) is személyesen ismerte. Ezek után nem meglepő, hogy Brodaricsot elsősorban a nyugat-európai (főleg az itáliai), illetve a lengyel ügyek specialistájaként alkalmazták János király udvarában.

Első komoly megbízatása mindjárt Lengyelországba szólította. A Habsburg Ferdinánd sikeres támadása miatt egyre szorultabb helyzetbe került Szapolyai 1527 őszén — Frangepán Ferenc (1483 k. — 1543) társaságában — Brodaricsot küldte a Piotrkówban ülésező lengyel országgyűlésre, hogy számára katonai segítséget eszközöljön ki a lengyel uralkodótól és a rendektől. Zsigmond király azonban igyekezett megőrizni semlegességét a szomszéd rokonai, Habsburg Ferdinánd és Szapolyai János (akinek testvére, Borbála I. Zsigmond első felesége volt) között kirobbant fegyveres konfliktusban, így a tárgyalások elhúzódtak. Eközben Szapolyai több döntő vereséget szenvedett Ferdinánd csapataitól (előbb 1527. szeptember 27-én Tokaj, majd 1528. március 8-án Szína mellett), és kénytelen volt lengyel területre menekülni, ahol Tarnówban éppen annál a lengyel nagyúrnál és hadvezérnél, Jan Amor Tarnowskinál lelt menedékre, akihez 1526 novemberében Brodarics is írt egy, kötetünkben is közölt levelet (lásd a III/7. alfejezetben az 1. szám alatt). Brodarics urával együtt Lengyelországban maradt, majd vele tért haza 1528 őszén, amikor Szapolyai lengyel segédcsapatokkal sikeresen visszafoglalta Magyarország keleti területeit. 1529 nyarán ugyanakkor megint Lengyelországban találjuk, ahol ő fogadta, majd kísérte Magyarországra a francia király Szapolyaihoz küldött követét, Antonio Rincont.

Ugyanezen esztendő vége felé, miután Ferdinánd királynak — mint már utaltunk rá — sikerült rávennie VII. Kelemen pápát, hogy a Portával kötött szövetsége és a szultán vazallusává válása miatt közösítse ki Szapolyait, az utóbbi Brodaricsot küldte Itáliába, hogy elérje az exkommu- nikáció visszavonását, illetve próbáljon neki a Szentatyától elismerést és támogatást szerezni. Brodarics 1530 januárjában ért Velencébe, a pápával azonban — Ferdinánd király követének közbeavatkozása miatt — nem sikerült találkoznia. így még az év tavaszán továbbutazott Itáliából Párizsba, hogy a János király egyik legfőbb szövetségesének számító, ám őt a Habsburgokkal szembeni politikájában gyakran kihasználó I. Ferenc francia királlyal tárgyaljon.

Az 1530-as évek derekán elsősorban a Ferdinánd és Szapolyai között meginduló újabb és újabb fegyverszüneti és béketárgyalások szervezése, lebonyolítása kötötte le az 1532-ben János király által — a szlavóniai—dél-dunántúli régióhoz való szoros kötődésének köszönhetően - pécsi püspökké is kinevezett Brodarics idejét. 1532—1533 fordulóján ott volt a csallóközi Nagymegyeren kezdődő, majd Ováron folytatódó, végül Pozsonyban kudarcba fulladó egyeztetéseken. A Lodovico Gritti meggyilkolása (1534. szeptember 29., Medgyes) után kényessé váló helyzetben Szapolyai őt küldte Bécsbe, hogy személyesen Ferdinánddal próbáljon