Brodarics-emlékkönyv. Egy különleges pártváltás a mohácsi csata után (Budapest, 2011)

I. Sorsforduló a magyar történelemben: Mohács és következményei

I. SORSFORDULÓ A MAGYAR TÖRTÉNELEMBEN

Batthyány Ferenc levele feleségéhez, Svethovics Katalinhoz

Magyar Országos Levéltár, Dl 104476 (1526. augusztus 17.)

Oroszlánlábas pohár a hölesdi hincsleletből Magyar Nemzeti Múzeum, Középkori Osztály, Poc. Jani? 50. (16. század első fele)

(főként Bécsben és Prágában) tartózkodó udvarában kellett (pontosabban kellett volna) érvényesülniük.

Mindezek ismeretében furcsának tűnhet, hogy I. Ferdi- nánd magyarországi kormányzata az 1530-as években mégis legalább annyira stabil volt, mint saját országrészében Sza- polyaié. Ez azonban nem a Habsburg uralkodónak, hanem említett magyar főméltóságainak és országrészekre kiterjedő befolyással rendelkező nagybirtokosainak volt kiemelkedő érdeme. Ők ugyanis királyuk távollétében is folytatták a késő középkori magyar állam igazgatásának és kormányzásának működtetését. Ebben a Brodarics István helyére Ferdinánd által 1527-ben kinevezett új kancellár, Szalaházy Tamás és a befolyásos Batthyány Ferenc mellett 1530. májusi haláláig előbb Báthory István nádor, 1528-tól egyúttal a távollévő uralkodó magyarországi királyi helytartója (latinul locumtenens régim), majd e poszton utódja (1532—1542), bcthlenfalvi Thurzó Elek országbíró (1527—1543) és tanácsostársaik töltöttek be elévülhetetlen szerepet. Noha nem csekély önbizalommal, ám joggal írta az utóbbi 1531 végén Pozsonyból uralkodójának: „Higgye el nekem Fe/ségiek, hogy ha nem viseltettem volna ilyen hűséggel Felségtek iránt, Felségtek ügyei a Magyar Királyságban már többször fordulatot vettek volna. ” Nélkülük az idegenben tartózkodó magyar király bécsi politikai vezetésének esélye sem lett volna Magyarország irányítására.

Az ország belpolidkai kormányzatának és közigazgatásának folytatása ráadásul nem csak az uralkodó távolléte és az elhúzódó belháború miatt volt nehéz feladat. Egyrészt a magyar országos, rendi és helyi közigazgatás említett „oszlopainak” komoly hatásköri küzdelmeket kellett vívniuk a Szapolyai és a törökök ellen Magyarországra vezényelt uralkodói csapatok idegen származású vezetőivel, az úgynevezett magyar- országi főhadparancsnokokkal (németül Oberstfeldhauptmann in Ungarn). Ez a hadügyek kormányzása terén teremtett új helyzetet, amely a hadszíntérré változott országban érthetően kulcsfontosságú kérdés volt, és valójában megállíthatatlanul korlátozta a magyar főméltóságok e téren 1526 előtt létező befolyását. Másrészt I. Ferdinánd még budai tartózkodása idején, 1528 januárjában a magyarországi pénzügyigazgatás irányítására és modernizálására — az 1527-ben életre hívott bécsi Udvari Kamara alárendeltségében és a szintén új Cseh Kamara mintájára — a Magyar Kamara (latinul Camera Hungarica, németül Ungarische Kammer) létrehozásával teljesen új kormányszervet állított fel. Ennek szervezete és összetétele jól jelezte mind a reformok fokozatosságát, mind a rendekkel kötött kompromisszumokat. Elnöke ugyanis kincstartói minőségben Gerendi Miklós erdélyi püspök (1527— 1540), korábbi királyi titkár (1523—1525) és budai prépost (1525—1526) lett, miközben tanácsostársai (Nádasdy Tamás, Kisscrényi Ferenc, Pemfflinger István)