Brodarics-emlékkönyv. Egy különleges pártváltás a mohácsi csata után (Budapest, 2011)

III. Brodarics István szerémi püspök búcsúlevele I. Ferdinánd királyhoz (1527. március 18., Dévény)

III. BRODARICS ISTVÁN BÚCSÚLEVELE ÉS EGYÉB FORRÁSOK

Brodarics István levele Andrzej Krzycki przemysli püspöknek és Jan Tarnowski wojnici várnagynak - Magyar fordítás

Ügy gondolom, uraságtok már hallottak egy bizonyos, a mieink által „feketének” nevezett emberről. Rác nemzetbéli, és határozottan állítják róla, hogy a konstantinápolyi császárok családjából származik. Sok követője van. A napokban foglalta vissza a Száva folyótól nem messze fekvő Cserög várát, miután a törököt kikergette onnan. Ma pedig egy olyan levelet kaptunk a rác despotától, melyben azt írja, hogy püspökségem Bánmonostora nevű székvárosát is megszabadította a töröktől, és saját katonáival rakta meg. Ezen kívül azt is írja a despota, hogy ez az ember ágyúkat kér tőle, mivel át akar kelni a Száván, hogy támadást indítson az ellenség földje ellen.

Tudomásunk szerint egész Itáliában tombol a harc, és néhány ezer spanyol már elfoglalta a Tiberis torkolatvidékét is. A pápáról is újfent mindenféle kedveződen híreket hallunk, miközben a császárt mindenfelé csodálatos módon pártolja a szerencse. Fogalmam sincs, miképpen akarja a vajda úr felvenni a versenyt a császár haderejével és jószerencséjével. Isten adja meg azt, ami a Magyar Királyságnak, az én szerencsétlen hazámnak, és az egész kereszténységnek üdvösebb.

En, miután beláttam, hogy a mieink közt most feltámadó széthúzásnak nem lesz vége egyhamar (de bár hamis jósnak bizonyulnék ez ügyben!), nyilvánosan bemutattam a királyné Őfelségének és a mellette tartózkodó uraknak a nálam lévő királyi pecsétet, aminek már semmi hasznát nem lehetett venni, tudakolván, hogy mi legyen a sorsa. Ok alapos megfontolás után azt válaszolták, hogy az általam említett okok miatt, össze kell törni. Ennek megfelelően a királyné Őfelsége, a tanácsurak, és több főnemes jelenlétében a pecsétet ösz- szetörték, és három darabra hasították. Számos ok miatt tűnt ez tanácsosabbnak, mintsem hogy ilyen meghasonlások közepette továbbra is őrizgessük, hiszen az ország két táborra szakadt és én magam sem vagyok képes teljesen pártadan lenni.

A vajda úr környezetében élő testvéreim és barátaim olyan hírekkel szolgálnak, hogy mind a további előmenetelt, mind a hivatalomat illetően minden épen és sértedenül vár rám. Én azonban, inkább egy derék és állhatatos ember kötelességérzetétől vezérelve, mint valamely más okból, nem utazhatok cl innen. A vajda urat, mint uramat és kiváló pártfogómat, tisztelem és nagyra becsülöm, de bármit is tartogasson számomra a sors, kötelességemről nem feledkezhetem meg. Es nem azért, mintha elköteleztem volna magam e párt mellett, mert azt nem tettem, hanem mert becsületem megőrzése érdekében aligha tehetek mást, minthogy a királynő mellett maradok, aki, hogy egyéb dolgokról ne is ejtsek szót, eleddig kivétel nélkül minden tervébe beavatott. Megvárom a dolgok alakulását, és nem ártom bele magam semmibe, főképp olyasmibe nem, aminek köze van harchoz és a polgárháborúhoz. Amíg mások csatáznak, én jó papként imádkozni fogok a békét szerető és békét szerző Istenhez, hogy végre szánja meg pusztuló hazámat, kímélje meg népét, és ne veszejtse el teljesen örökségünket.

128