Brodarics-emlékkönyv. Egy különleges pártváltás a mohácsi csata után (Budapest, 2011)
III. Brodarics István szerémi püspök búcsúlevele I. Ferdinánd királyhoz (1527. március 18., Dévény)
6. Brodarics István leírása a mohácsi csatáról lépte túl a sereg), és ezek úgynevezett kanonizációja érdekében a kancellárt kellene a Városba küldeni, már ha túléli ezt a háborút, hiszen Rómában viselt követségei óta a pápa és a főpapság igen jé>l ismeri őt. C), bárcsak hamis látnok lett volna ebben! De lesznek bizonynyal, akik ostorozzák a mieink merészségét, hogy annyira óhajtották ezt a csatát, és akik ezt ostobaságnak vagy óvatlanságnak ítélik, hiszen ilyenek — mint látom — most sem hiányoznak. Elfelejtik ám ezek, hogy számos olyan tényező játszott közre, ami a legbölcscbb és a leghatalmasabb vezéreket is könnyen ugyanabba a helyzetbe sodorhatta volna, mégpedig mindenekelőtt a katonák csodálatos és hihetetlen és szinte már fatális lelkesedése és csaknem valamennyiük lelkében a győzelem biztos és megingathatatlan hite, ráadásul Tömöri Pálnak is bizonyos titkos tanácskozásai az ellenséges hadsereg nagy részével, tudniillik azokkal, akik vagy maguk voltak keresztények, vagy keresztény szülőktől származtak, részben németek, részben olaszok, akik az, ellenség hadigépeinek gondját viselték;'" és azután hozzájárult az is, hogy nem látszott elég biztos mód az, igen közeli ellenségtől való visszavonulásra, főleg egy olyan ellenségtől, mely lovainak gyorsasága folytán mire sem alkalmasabb és hajlandóbb, mint a menekülők üldözésére. A csata tehát ily módon elhatároztatván megindultak az előkészületek. Mindenekelőtt Tömöri saját táborába ment, melyről mondtuk, hogy a közelben állt, és ott nagy nehezen elérte embereinél, hogy egy kissé hátrahúzódjanak, és hagyják magukat egyesíteni a királyi sereggel. így másnap körülbelül fél mérföldnyire Mohács alatt táborunk találkozott az övékkel, úgy azonban, hogy mi velük nem keveredtünk, hanem a két tábor között kis távolság maradt. Ugyanebben az. időben hajók érkeztek Budáról, nagyobb és kisebb ágyúkkal, lőporral és mindenféle más, a hadakozáshoz szükséges dolgokkal telve, elhozva a bécsiek által küldött kilenc gépet is. Megjött Thurzó Elek körülbelül kétszáz gyalogja néhány ágyúval, mert ő maga a veszprémi püspökkel Budán maradt a királyné körül, ők ketten rendeltettek védelmére és szolgálatára, és lettek azután társai menekülésében is; ők mind a mai napig megmaradtak a királyné szolgálatában. A csatát megelőző vasárnapon Horvátország bánja is megjelent szépen fölszerelt csapattal, volt vagy háromezer lovas és valamivel kevesebb gyalogos, vele érkezett Tahy János, Bánffy |ános és még néhányan Szlavónország előkelői közül. Másnap reggel, amikor a király a hadsorokat rendezte (mert e napon is azt hittük, hogy az ellenség csatába száll), megjött Erdődy Simon zágrábi püspök és testvére, Erdődy Péter több mint hetven, lóval, fegyverrel jól ellátott lovas emberrel. Szinte ugyanazon pillanatban ért oda Aczél István mintegy háromszáz lovassal, akit néhány ezer arannyal együtt Bornemisza János küldött a király segítségére, utolsó ajándék a nevelőapától fiának. Alkonyattájt jött Szerecsen János, kétezernél több gyalogot vezetve azok közül, akik a Dráva mentén 78. \ török szultán német és olasz tüzérei csak kis részben lehettek /sóidba fogadott renegátok, inkább fog Ívok voltak, akik ezzel a feltétellel maradtak életben, vagy élveztek szabadságot. Kzért számíthatott Tömöri titkos rok< Miszenvükre. ><K>< 117
