Brodarics-emlékkönyv. Egy különleges pártváltás a mohácsi csata után (Budapest, 2011)
III. Brodarics István szerémi püspök búcsúlevele I. Ferdinánd királyhoz (1527. március 18., Dévény)
III. BRODARICS ISTVÁN BÚCSÚLEVELE ÉS EGYÉB FORRÁSOK <8><0><8> ><K>< Kengyelpár Magyar Nemzeti Múzeum, Fegyvertár, 55.32.18.1-2 (16. század eleje) parancsolták, hogy menjen a királyhoz, aztán Batthyány Orbán érkezett, aki valami olyan tanácsot hozott, hogy a havaselvi vajdával támadja hátba az ellenséget, végül Somlyai Bá- thori István jött, aki újra azt az első üzenetet ismételte meg, nem vonva vissza határozottan azt, amit Batthyány Orbán révén küldtek, így hát teljességgel bizonytalan, mit kellene tennie e sokféle utasítás közepette, vagy melyik parancsnak engedelmeskedjék; ő maga mindenre kész, amit a királyi felség kíván, mégis azt a tervet látja messze legüdvösebbnek, mely őt a királyhoz utasítja, már az a másik, a török hátbatámadása, elkésett, és amilyen nagyon veszélyes, annyival nehezebben kivitelezhető is, mint korábban lett volna, még ha a leghasznosabb lenne is, mert a havaselvi, akivel együtt kellett volna cselekednie, már kénytelen volt egyeden fiát túszként a török császár táborába küldeni. A király, miután Basy Györgytől mindezt megtudta, onnan ugyanazon a reggelen, amelyen Basy előadta ura üzenetét, Földvárra vonult (így hívjuk a Duna e partjára települt városkát), ott Györgyöt a tanácsba idézve meghagyta, hogy éjt nappá téve iparkodjék a vajdához azzal, hogy a királynak tetszik a vajda tanácsa, és most, amikor az ellenség ádépte a birodalom határait, és ellene igyekszik, hasznosnak ítéli azt, ezért minden más ügyet és tervet hátrahagyva a vajda az összes csapattal, mind az erdélyiekével, mind valahánnyal, amivel a király táborába jövet útközben bárhol összeakad, a királyhoz siessen, mindenkit, akit csak tud, a királyi táborba hozzon, ne csak nemeseket és vitézkedőket, hanem földműveseket is. Levél megy az erdélyieknek, megy e tartomány püspökének, Gosztonyi Jánosnak, a királyné kancellárjának, György kérésére levél megy magának a vajdának, mégpedig — mint ő mondta — urának kívánságára a szokottnál szigorúbban írva, melyben neki hűdenség terhe alatt megparancsoltatik, hogy a királyhoz éjjel-nappal iparkodjék azért, hogy ezt másoknak fölmutatva azokat könnyebben magával ragadhassa. Hogy a dolog simábban és gyorsabban végbemenjen, Basy Györggyel együtt küldik Statikus Jánost, az éles és fürge elméjű, nem csekély tudományú férfit, a hajdani veszprémi püspöknek és tengeri bánnak, a béke és háború művészetében egyaránt kitűnő férfinak, Beriszló Péternek nővérétől való unokaöccsét.'4 Ezek még el sem váltak a királytól, s íme, már itt a gyászhír, hogy Péterváradja, melyet a mieink több napon keresztül férfiasán védelmeztek, szinte valamennyi védője elesvén, a várat övező fal, mely igen régi és ezért nem túl erős volt, a hadigépek sűrű csapásai alatt a földre omolván az ellenség hatalmába került, ez pedig innen szárazon és vízen más közeli várakra, főként Újlak ostromára rohan. A király, fölzaklatva ettől a hírtől, annál gyorsabb sietségre biztatja azokat, akiket a vajdához küldött; azonfölül levelek mennek mindenfelé, követek indulnak György szepesi grófhoz, akiről azt mondták, hogy Székesfehérvártól nem messze áll ötezer emberrel, Batthyány Ferenc horvát bánhoz, Kristóf grófhoz, akiről az a hír járta, hogy Ferdinándtól elválva már Horvátországba érkezett apjához, hogy ott fegyvert, lovat, házi katonaságot szervezve fölkészültebben jöjjön a királyhoz. Ezenkívül Macedóniai Lászlónak megparancsolták, hogy sebesen fusson Budára a királynéhoz, kérje tőle, hogy szorongassa bátyját, Ferdinándot, és az ő távollétében Ausztria elöljáróit a korábban kért segédcsapatok elkül’4. Beriszló Péter veszprémi püspök és jeles hadvezér volt. Ö vezette be az udvarba Statileo Jánost, János király későbbi humanista diplomatáját és erdélyi püspökét (1526-1542).
