Brodarics-emlékkönyv. Egy különleges pártváltás a mohácsi csata után (Budapest, 2011)

III. Brodarics István szerémi püspök búcsúlevele I. Ferdinánd királyhoz (1527. március 18., Dévény)

6. Brodarics István leírása a mohácsi csatéról

most hát itt az idő, hogy az efféle ígéretek megvalósuljanak, most, amikor mindezek teljesítésére Isten kegyelméből hatalmat kapott, őt viszont ezek igénybevételére a legvégső szükség kényszeríti.'1' Azonfelül gyorsfutárt küld másik sógorához, berdinánd fejedelemhez meg a birodalom többi fejedelméhez, akik akkor Speyerben birodalmi gyűlést tartottak; küld Cseh-, Morvaországba, Sziléziába; tárgyal János Antallal, Burgio bárójával, aki akkor a pápa nevében követséget viselt a királynál,63 64 65 hogy zaklassa a pápát, adjon több pénzt a háború súlyos terheinek viselésére. Az egyházi ezüst felének beszedésével Macedóniai Lászlót bízza meg, aki szerémi püspökből a kancellár kedvéért nemrég lett pécsi prépost, és még másokat, Gerendi Miklóst pedig azzal, hogy ebből az ezüstből vagy pénzt veressen, vagy a pápai követ jóváhagyásával — kizárólag e háború céljára — a katonák közt szétossza; pénzt hajt be a kincstárnok az apátoktól, a prépostoktól, a káptalanoktól is, a városoktól, melyeket szabadoknak nevezünk, a szászoktól, az erdélyiektől, a zsidóktól, és szerteszét olyannyira gyűjtik a háborús költségeket, hogy rövid néhány nap alatt e módon nem csekély összeg jön össze a nevezett háború céljára.66 Közben folyton-folyvást hol levél, hol küldönc érkezik a kalocsai érsektől, az erdélyi vajdától, másoktól, hogy a török már Belgrádhoz közelít, és seregének egynémely része, amit előreküldött, már átkelt a Száván, mely szörnyűség mind a királyt, mind a körülötte levőket a dolgok siettetésére ösztönözte, mindenekéiért pedig arra, hogy ha már az ellenségnek a Száván való átkelését megakadályozni nem lehetett, legalább a Dráván tiltsák meg.

Itt azonban — mert gyakran teszünk majd említést mind a Száváról, mind más folyókról és helyckréíl — úgy látszik, röviden ismertetnünk kell egész Magyarországot, főleg pedig azokat a területeket, amelyeken keresztül az ellenség reánk jött, amelyeken keresztül ellene vonultunk, ahol a csata lezajlott. Nos, egész Magyarországot, melyet most vagy a hunokról, vagy a magyarokról, e minden bizonnyal Szkítiából származott népekről, a lakosokról tudvalevőleg Hungáriának szokás nevezni, középen a germániai Fekete-hegyből eredő Duna szeli át, Európa minden folyói között a legnagyobb, és azt két részre osztja, az innensőre és a túlsóra (mert most úgy beszélünk, mintha az ország székvárosában, Budán lennénk). Az innenső az, ahol hajdan a két Pannónia volt, ezt a túlseh Magyarországtól a Duna, Ausztriától és Noricumtól az egykor Caeciusnak mondott hegység töve, Szlavóniától a Dráva, Boszniától és Rácországtól a Száva folyó határolja, ugyanis a Dunához közel fekvő és Belgrádra néző helyeken a

63. V. Károl\- német-római császár (1493-1519) és 1. Ferenc francia király (1515-1547) ebben az időben hadat viselt egymás ellen. Salni gróf 1525-ben, a pá\ iai csatában legyőzte és elfogta 1. Ferencet. A királyt pizzighettonei fogságában kereste fel a magyar követ, Brodarics István.

64. Antonio (üovanni da Burgio báré) először 1523-ban érkezett Magyarországra de Yio bíboros, pápai legátus kíséretében, majd mint pápai nuncius nagyjából a mohácsi csatáig itt is maradt. Követjelentései, amelyeket ezen idő alatt a pápai udvarba küldött, a mohácsi vészt megelőző események elsőrangú forrásai.

65. Macedóniai László) - mint láttuk - 1 526-ig szerémi püspök volt. Gerendi Miklós humanista, királyi titkár.

Mohács után mindketten Ferdinand párthívei.

105