Dr. Fekete Lajos: Bevezetés a hódoltság török diplomatikájába : Első füzet (Budapest, 1926)

BEVEZETÉS

jelent közlemények alapján meg lehet állapítani, ez az irattömeg aXV. század elejére, tehát a Konstantinápoly elfoglalását megelőző időkbe nyúlik vissza, a XVI. századtól kezdve szerves összefüggésű levéltári anyaggá szélesedik ki s remélhetőleg nyújtani fogja mindazon adatokat, melyek az egyetemes oszmán-török diplomatika megalapozásához szükségesek.

1 A mai Törökországon kívül őrzött töröknyelvü okleveles anyag ugyanis annyira hézagos, hogy legfeljebb egyes korszakok és egyes területek oklevéltani sajátságainak tanulmányozását teszi lehetségessé. A balkáni államok egyes gyűjteményei nagyobb mennyiségű újabbkori, inkább beltörténeti vonatkozású anyagot őriznek. A szófiai levéltár anyagából Jan Grzegorzevsky közölt (Z Sidzyllatów rumelijskich epoki wyprawy wiedinskiej, akta tureckie, we Lwowie, 1912.)

2 az 1683. évi török hadjárat előkészítésére vonatkozó nagyobbszámú rendeletet. A boszniai levéltárak török anyagának egyes részeiről a „Wissenschaftliche Mitteilungen aus Bosnien und der Hercegovina" és főleg a „Glasnik" egyes évfolyamai (elsősorban az 1911— 1912. és 1916. évfolyamok) adnak valamelyes tájékoztatást. Állítólag a raguzai levéltár is őriz nagyobb értékű török okleveles anyagot. Ezen anyagnak a napóleoni háborúk idején Bécsbe szállított része legújabban Jugoszláviába került.

3 Magyarországon — beszámítva a hivatalos használatra készült lajstromokat (defter) — a másfélszázados török uralom oklevélszerű írásos emlékei alig tesznek ki három-négyezer darabot. Ez a csekély szám sehogy sem hozható arányba a török hivatali életnek éppen az oklevelekből kimutatható fejlett írásbeliségével. Lehet, hogy a törökök az irattári anyagnak kisebb részét Magyarországból történt kivonulásuk alkalmával magukkal vitték;

4 a nagyobb rész valószínűleg ittrekedt és utóbb elpusztult. 1 TOEM IX. 1. 1. 2 Török szövegének címe: J\J -u-o^ljt £. j ^^i- U'JJ^^ 3 Kraelitz, 43. 1. * A Magyar Nemzeti Múzeum törzsanyagának egy szolnoki és aradmegyei vonatkozású berStján ez az újabbkeletíí feljegyzés olvasható: „Scriptura Turcica ex praediis in victoria de Petrovaradinum 1716." Abból a tényből, hogy e százötven évvel korábbi keletű szolnoki, illetőleg aradmegyei vonatkozású A bécsi Staatsarchivnak főleg politikai tartalmú anyaga szerencsésen egészíti ki a magyarországi gyűjteményeknek inkább műveltség- és gazdaságtörténeti forrásanyagát. Időbelileg azonban szintén csak egy korszakra, a XVI—XVII. századra korlátozódik. Diplomatikai szempontból felbecsülhetetlen értékű anyagot őriz a velencei állami levéltár. Turcica-gyüjteménye — mintegy száz darab középkori és a háromezret meghaladó újkori oklevele — megszakítás nélkül mutatja be a diplomáciai érintkezésnek háromszázados fejlődését. Török beitörténetre vonatkozó oklevélfajokban természetesen ez a gyűjtemény is szegényebb, mint a magyarországiak. A nyugati és északi gyűjteményekben csak szórványosan akad néhány török oklevél. Mivel a törökországi levéltárak tanulmányozása ezidőszerint még lehetetlen, az európai levéltárak oszmán-töröknyelvű okleveles anyagában pedig nem minden írástípus és oklevéltípus van képviselve, az a kutató, aki török diplomatikai kérdésekkel akar foglalkozni, csak részleges célokat tűzhet ki maga elé. Részben e kedvezőtlen körülmények, részben a tárgyi nehézségek okozták, hogy a kutatók török diplomatikai kérdésekre aránylag későn kezdtek figyelmet fordítani.

1 A velük való foglalkozást kedvezően befolyásolta az a kapocs, mely a törökséget a világháború folyamán a központi hatalmakhoz fűzte. Ennek egyik következménye volt, hogy a tárgyi nehézségek enyhültek, s hogy a kutatás szélesebb körű és mélyebb járású lett. Az első ismertetéseket — egyes okleveleknek fényképszerű bemutatását és magyarázatát — értekezések követték, majd megjelent az első önálló tanulmány: Friedrich Kraelitznek munkája,

2 mely az előbbiekkel szemben nemcsak abban mutat haladást, hogy egy oklevéltípusnak közel félszázadra terjedő fejlődését mutatja be, hanem a irat a péterváradi zsákmány tárgyai között került a győztesek kezére, talán lehet arra következtetni, hogy a visszavonuló törökök hivatalos irataikat magukkal akarták vinni. 1 Csak Ú. Truhelka és G. Jacob cikkei jelentek meg kevéssel a világháború előtt. 2 Osmanische Urkunden in türkischer Sprache, aus der zweiten Hälfte des 15. Jahrhundert, Wien. (Sitzungsberichte der Akademie der Wissenschaften, Phil.-hist- Klasse Bd 197, Abt. 3.)