Dr. Fekete Lajos: Bevezetés a hódoltság török diplomatikájába : Első füzet (Budapest, 1926)
PALAEOGRAPHIAI RÉSZ
nálják. 1 Az oszmán-törököknél (érmeken, pecséteken és feliratokon) ritkán fordul elő. A sülüs egy változatának tekinthető a haii" 1 ilhani (JlstM ¿¿0- Ezen írástípus a Dzingiz khán hadjárata nyomán megalakult Ilhanida-dinasztia országában, 'Irakban, és a mai Nyugatperzsia földjén H. 700 (a. D. 1300) körül fejlődött ki. Feliratos emlékei Anatóliában is maradtak. E típus aprólékos gonddal kiállított, arab motívumokkal (naks' 1 'arabi j,^ j^oi) díszített harekés írás volt. Elif (I) és lam (J) betűinek feltűnő magasságától nyert nyúlánk, karcsú jellege, mely a névelő (el Jl) gyakori ismétlődése miatt főleg arab szövegben domborodik ki, teszi felismerhetővé. A taTik- A XII. században a merev küfl mellett hajlottiípus ' vonalú írásmódok nyomulnak előtérbe. Ezidőtájt már fejlett alakkal bír a különben régibb eredetű la lik (taft'' ta'lik jjJL* Jai-), a perzsák újabbkori írásmódja. Arányait a kufi- és a közép-perzsa pe/í/eví((^^j)-típusok elemeiből egyesek szerint Abu-ül l al (JUJI j>\), mások szerint Hodza Ibrahim j\ <v^Iy) állította össze. Szülőhazája Perzsia, felvirágzása a Safeví-dinasztia korába, a XVI— XVII. századba esik, de állítólag már Dzingiz khán perzsanyelvű fermanjait e típussal írták. 2 A ia l lik (j^A**) szó első jelentése'függés, lógás'; az írástípus elnevezése betűinek kapcsolásmódjából, szavainak egymáshoz való fekvéséből ered; az egyes szórészek kezdőbetűi a sorok fölé kerülnek s ferde lejtéssel haladnak a sor vonala felé; csak az utolsó betű fekszik a vonalon, a többi mintegy az utolsóra támaszkodik, illetőleg az első betűn lóg. E típust a betűk lendületes ívelése jellemzi. A szórészenként vékonyan kezdődő írás fokozatosan vastagodik, görbülő vonalai a kalem metszéséből kifolyólag mindig vékonyabbak, mint a vízszintes irányban haladók. Az egyes betűk teste, különösen a szavak végén, vízszintes irányban meg szokott nyúlni; a s/n-csoport (j*) betűit fogazat (dindan ÓIJÓJ) nélkül egyszer ívelő vonallal írják. Üj szerű alakot kap a szókezdő he (*). A sun (J*) három pontját testvérbetűjénél, a sínnél (t/) is kiteszik, utóbbinál megkülönböztetésül a betű alá. 1 TOEM I. 274., Beck, II. 383. 1. 2 El I. 408., Beck, I. 225., Hablb, 21. 1., Tezkere-i hattatan j. h. A je önálló (is) és szóvégi helyzetben szabadabb alakú: vízszintes vonalkából áll, amely baloldalon lefelé görbül Qe* ma'kűs j*»\£ k 'megfordított je'). önálló e/ifje rövid, egész testében egyforma szélességű, függőleges irányú vonal, felső részén horgocskája (<^S) nincs. Lam-elifje (V) alul összekötött két párhuzamoshoz hasonlít. Sajátságos formát kap a mim (f) és a nun (<j); utóbbinak balvége szintén lefelé görbül. E típus írója a diakritikus pontokat sokszor nem a szükség, hanem az ornamentikái szempontok szerint rakja fel (pl. a <JaJL- szóban «ukU alakban). Sok szabadság jellemzi az egyes betűk kapcsolásmódját is. Különbséget kell tenni a perzsák és az oszmánli-törökök ta'lik-típusa között. Amit a perzsák e névvel neveztek, az a tevkí'-típusnak egy ünnepélyes külsejű változata, az oszmánli-törökök meghatározása szerint 'magas, előkelő taiík': talik dzelisi (^~^>- J*^) vagy karnis kalem (^Jő J^\ü). Viszont az oszmánli-törökök ta'lik-típusa a perzsák felfogása szerint már nestalik, azaz a ta'líknak a nesihhel keveredett formája, 1 az oszmánli-törökök nesta'lík-típusa pedig az oszmánli ta'líknak a nesihhez még közelebb álló változata. A perzsák úgy egyházi, mint világi ügyirataikat e típusban írták és azt rendkívül kifejlesztették. Az oszmánli-törökök főleg vallási vonatkozású munkakörökben, tehát az igazságszolgáltatásban és az egyházi életnek ezzel összefüggő területén használták. Az oszmánli-török kibocsátású fetvak kivétel nélkül oszmánli-ta'llk-típusban, tehát a perzsa nesta'llkban vannak írva. Elvétve pecséteken és — főleg III. Ahmed óta — vallási vonatkozású feliratokon (cesméken, levhákon), is előfordul. A nesihhel történt keveredés útján kialakult A nestaTiktipus. változatát nesta'llknak (jJUű^J) nevezik. A hagyomány szerint e típust Timur Lenk kortársa, Mlr 'Ali, a dzelí dívani-típusnak híres művelője állította össze. 2 Eredetét megvilágítja összetétel által (nesih + taiík + £~J) képzett neve, melyet különállva CjJui' £*J) is szokás volt írni. Mivel 1 Hablb, 22. 1. 2 Huart, 207. 1.
