Dr. Fekete Lajos: Bevezetés a hódoltság török diplomatikájába : Első füzet (Budapest, 1926)

PALAEOGRAPHIAI RÉSZ

Az arab Az arab ábécé betűi tizennégy alapalakra ábécé. (I ,.w j -j • J» £ tJ-v'4Í''

:-f j e) vezethetők vissza. Ezekből szír hatás alatt, az ú. n. diakritikus pontok alkalmazása által további változatok képződtek, így nyugaton (magrib o^i*) a J — ^i, a —13, keleten (mesHfc »3^-iu) — perzsa nyelvterületen — a y, £, J, -i!,

1 de ezek használata csak egyes területekre szorítkozott. Az oszmánli-törökök a mesrikl-ábécét vették át s ezt a lam (J) és elif (I) összekapcsolása által nyert és lam-elifnek (V) nevezett kettős betűvel bővítették. írásjeleket sem a kódexek, sem az oklevelek másolása közben nem használtak.

2 A pont ugyan jelőfordul, de nem mint írásjel, hanem mint díszítő motívum. Az arab Az arab írás (haft'

1 'arabi JaJ-, usül*

1

'arabi írás négyvonalas. d>

tJ

£> J>«»1) már a legrégibb emlékeken az ú. n. négyvonalas típus arányaival bír; betűinek törzse két párhuzamos vonal között áll, hosszú szárai pedig fölfelé és lefelé a harmadik, illetőleg negyedik párhuzamosig érnek. Ez a tulajdonság az arab írás összes változatainál, típusainál megállapítható. Az arab Az arab írás a mohamedán vallással kapcsoírás elterjedése, latosan aránylag rövid idő alatt óriási területen elterjedt. Az Atlanti- és Csendes-óceán partvidéke pontosan megjelöli elterjedésének nyugati és keleti határát; déli határa Középafrikában, az északi Szibéria sivatagjában vész el; északnyugati irányban a magyar hódoltság földjén, Pápa, Nyitra, Zólyom vidékén nyúlt ki eredeti központjától legmesszebbre. Ezen óriási terület írástípusainak száma bizonyára több százra rúg,

3 az oszmántörökök írása azonban csak azon típusokhoz kapcsolódik szorosabban, melyek a Földközi-tenger partvidékén és Előázsia nyugati szélén, nevezetesen perzsa földön alakultak ki. 1 El I. 399. 1. 2 Az oszmán-török oklevelek százaiban egyetlen írásjel (pont, kettőspont, vessző, pontosvessző, kérdő- és felkiáltójel) nem található. Arab írásjelek csak a könyvnyomtatással kapcsolatosan alakultak ki, helyesebben: honosodtak meg a latinból való kölcsönzés által. A fekiáltójel (!) módosítás nélkül került át, a pontosvessző 0) és kérdőjel (?) vonalirányát megfordították; átvették továbbá a pontot, pedig ezt az arab írás a 0 (nulla) értékű számjegy jelölésére használta; ez átvétel óta a pont ugyanazon egy alakban a pont (.) és a nulla (0) jelölésére szolgál. 8 Mehmed Rávemdi, más néven Nedzm-ed-din Abü Bekir Mohammed a H.VI. századának második felében (= a. D. 1156—1203.) hetven írástípusban tudott írni. (El I. 408. 1.) Mivel az erős vallásos érzés a kifejlődött hittudomány munkáinak másolásában bő írásanyagot talált, s mivel minden szépíró (haffaf i^lki., hösnüvls (j-iyáj^) erkölcsi kötelességének érezte, hogy élete folyamán legalább egy Kor'an-másolatot készítsen, egyes központokban, melyek a tudomány és ügyesség műveléséhez megfelelő szellemi és anyagi erővel rendelkeztek — pl. a kalifák udvarában — sok másolat készült és gyűlt össze. Azonban az egymástól nagy távolságra fekvő Osztályozó dása. központok ritkán érintkeztek egymással, szellemi életük pedig világi és egyházpolitikai okokból eltérő irányban fejlődött. Ebből kifolyólag az eredetileg egységes írás részint a tervszerű irányítás mellett, részint a helyi hatások alatt új alakot kapott, illetve új változatokká fejlődött. Lényeges eltérés azonban csak az ú. n. főtípusok között alakult ki. Az alfajok vagy melléktípusok rendszerint nem bírnak kiváló, szembeszökő sajátságokkal; ilyen sajátságok e típusoknak egymáshoz való földrajzi közelsége — pl. a mekkai (hatt

4 mekkeví \£J-Z* -ki-), medinai (hatf"' medinevi <s-^), basrai (hatt

4 basrevi iSjj^i típusoknál — és az ebből keletkező erősebb kapcsolat miatt sem igen fejlődhettek ki. Az arab írás ductusának alapvonala egy fölfelé csúcsban végződő hullámvonal, vagy egy fogaival fölfelé álló csipke. Nagyjában az összes írástípusok ezen alapmotívummal bírnak, de a vonal vezetésére, stílusára nézve egymástól különböznek. A nagy számban kifejlődött alfajokat — közel száznak ismerjük nevét és több-kevesebb jellemző tulajdonságát — hat alaptípus (aklamr

1 A h*t m alaptípus, sitté ses katem ^& köré szokták csoportosítani. Egyesek a sülüs-, nesih-, muhakkak-, rlhani-, tevkf- és rík'a-típusokat,

1 mások viszont a dívám-, rik'a-, sülüs-, ta'lik-, nesih- és idzazettípusokat

2 tartják a hat alaptípusnak, tehát a felfogás már az osztályozás alapjában sem egységes. A török diplomatika szempontjából e kérdésnél fontosabb azon írásfajoknak megnevezése, melye1 Hüsn°i hatt risalesi (

C

A szépírásról szóló risSle

3

), Istambol, Millet(

c

All Emlrl)-könytár, 1096. sz. 2 El I. 404. 1. Egy újabb kézirat az egyes típusok megkülönböztetésére speciálisan lyukasztott papirost ajánl Mo-* j"jy jLJ JÍ A^^M i,jjai- 'A török nyelvben használatos írások meghatározása', Istambol, Millet[

c

Ali Emlrl]-könyvtár).