Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)

AZ 1922-ES VÁLASZTÁSOK

hogy én vagyok a hivatalos jelölt, de erről értesítést nem kapott. Ennek tulajdonítható, hogy midőn Nagyatádi Szabó Istvánnal június 2-án Szakcs községbe mentünk, Horváth László főjegyző előlünk eltávozott és sem ő, sem az elöljáróság nem akart tudomást venni Nagyatádi Szabó István odaérkezéséről, bár erről hivatalos értesítést kapott. Ugyancsak feltűnést keltett, hogy Kocsola község jegyzője, Győrffy Zoltán június 3-án Nagyatádit nem fogadta, és amidőn Nagyatádi Szabó Istvánnal a jegyzői irodában felkerestük, a községi bíró azt mondotta, hogy lakásán tartózkodik. Mikor elhívattuk, suttyomban jött a községházára, Nagyatádi Szabó Istvánt, aki az utcán a község lakosaival beszélgetett, egyszerűen elkerülte, és nem is köszönt. Ezzel szemben Pallavicini kortesének, a Budapestről leküldött Ábrányi Kornél újságírónak nevetve mutogatta a hivatalos táviratokat, melyekben a fogadtatásra és a választás tartama alatt tanúsítandó magatartásra nézve felettes hatóságától utasításokat kapott. Kurdon Vanyek főjegyző a választási rendelettel szembehelyezkedve, a szavazóteremben csak a Pallavicini-táblát függesztette ki, és hasonlóképpen járt el a hőgyészi jegyző is. Meglepetést keltett az a tény is, hogy bár az első választáson a választási bizottságok majdnem tisztán egységes pártiakból volt [sic!] összeállítva, pótválasztáson azonban majdnem kivétel nélkül Pallavicini legexponáltabb híveiből állíttatott össze, plébános és káplánokból és olyan ügyvédekből és jegyzőkből, akik nemcsak Pallavicininek odaadó hívei voltak, de kortesútjára is elkísérték. Ezen körülményt telefonice a főispán úrnak jelentettem, ki a választási elnökhöz utasított. Ez utóbbi azonban azt mondotta, már nem áll módjában változtatni. Hogy mennyiben befolyásolta a választási bizottságoknak ily módon való összeállítása, [sic!] bizonyítja az, hogy Szakcson Horváth László főjegyző, ottani szavazatszedő küldöttség elnöke, igen sok szavazatot visszautasított azon a címen, hogy a szavazó csak Balogh nevet mondott, vagy Balogh Gyula helyett Györgyöt, vagy a bemondott életkor nem egyezett a névjegyzékben feltüntetett életkorral. Szekeres László dr., az Egységes Párt kiküldöttje s egy államrendőrségi detektív, aki inkognitóját a szavazatszedő bizottság előtt sem fedte fel, tiltakoztak az ellen az egyoldalú eljárás ellen, [sic!] Ezért őket el akarták távolítani a szavazóhelyiségből, és csak erélyes fellépésnek köszönhető, hogy ez mégsem történt meg. Hihetőleg Szakcshoz hasonlóan működtek a többi szavazatszedő bizottságok is, mert a községekben nem voltak a pártnak olyan kiküldöttjei, akik erélyesen szembe mertek volna szállani az elnökökkel vagy az elnöklő plébánossal. Mindez azonban nem befolyásolta volna a választás kimenetelét, ha az utolsó pillanatban a Dalmadpusztán, Sütvényen és a dombóvári II. kerülethez tartozó egyéb állami uradalmakon az intézőség meglepetésszerűen nem adja ki a szavazás napján azt a rendelkezést, hogy a ménesbirtokok alkalmazottai és tisztviselői feltétlenül foglaljanak állást Pallavicini mellett. A ménesbirtokokon levő alkalmazottak — természetesen — szigorúan tartották magukat az utasításhoz, és így történt meg, hogy Dombóvár II. kerületének 490 szavazata közül 445 a Pallavicini pártot erősítette. A ménesbirtokok állásfoglalását illetőleg több ízben fordultam úgy a főispán úrhoz, mint a Földművelésügyi Minisztériumhoz és a miniszterelnökséghez, s mindenhonnan azt a megnyugtató kijelentést kaptam, hogy a ménesbirtokok állásfoglalása tisztázva van. Hasonló meglepetés ért a vasúti állomás személyzete részéről is, mert amíg a