Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)

Bevezetés

Külföldi tőkék Kamatok és osztalékok teljes összege Külföldi tőkék Külföldi kamatszolgálat teljes összege Kamatok és osztalékok teljes összege lakosonként! összege a nemzeti jövedelelem az országos kivitel millió dollár dollár százalékában Magyarország 723,9 48,2 84 6 48 Ausztria 470,5 41,6 70 4 22 Csehszlovákia 395,6 20,4 27 1 5 Románia 1022,7 39,4 57 6 28 Jugoszlávia 634,8 24,1 46 3 29 Bulgária 138,9 6,8 23 2 16 A népszövetségi kölcsönnel szemben ezek az újabb kölcsönök általában nem függtek össze a kisantant részéről támasztott súlyos politikai előírásokkal. Sőt, inkább az figyelhető meg, hogy a délkelet-európai közeledést előmozdító egyes amerikai gazdasági elképzelésekkel szemben Bethlen határozott elutasító magatartást tanúsított (97 a—b). Az újabb kölcsönök felvételére is elsősorban az amerikai és az angol pénzpiacokon került sor, jóllehet észrevehetően volt törekvés arra, hogy más országok különböző bankjainál vegyenek fel kölcsönt. A kölcsönök 56,2 %-át amerikai, 36,3 %-át pedig angol bankok nyújtották. Megfigyelhető az is, hogy fokozott figyelmet fordítottak a magyar szélsőjobboldal érzékenységére a kölcsönnel kapcsolatban (98). Észrevehetően igyekezett kihasználni a Bethlen-kormány a kölcsönt nyújtók közötti versengést, a kedvezőbb feltételű kölcsön megszerzésére. E tekintetben figyelemre méltó, hogy a magyar kormány igényeivel szemben feltétlenül készségesnek mutatkozó amerikai bankárokkal, így a Speyer- és a Bertron-bankkal szemben is ismételten a londoni Rotschild-bankot részesítette előnyben Bethlen (53, 87, 165, 167). Jellemző közös vonása volt ezeknek a kölcsönügyleteknek, hogy igen alacsony árfolyamon kerültek kibocsátásra, már eleve 11—12%-os hasznot biztosítva a kölcsönzőnek. Emellett rendkívül magas, 7—9%-os kamatot kellett fizetni a hosszú lejáratú, s általában 12%-os kamatot a rövid lejáratú kölcsön esetében. A kölcsönök törlesztése és kamata hatalmas megterhelést jelentett az államgazdaságnak. Feltűnő módon megnövekedett a rövid lejáratú magánkölcsönök aránya, ami nagymértékben hozzájárult a gazdasági élet labilitásához. Az újabb kölcsönök felhasználása tekintetében a népszövetségi kölcsön hasznosításához hasonló jelenségek figyelhetők meg. A produktív beruházások nem haladták meg a hosszú és rövid lejáratú hitelek 20 %-át. Nem kimondottan produktív, de hasznos (közegészségügyi, közoktatási) befektetésre fordították a kölcsönök 15 %-át. A kölcsönök 40 %-át a tartozások — beleértve a háború előttieket is — visszafizetésére használták, és meglehetősen nagy hányadát, 25 %-át fogyasztási célokra, árukészletek képzésére, állami építkezésekre, luxuskiadásokra költötték el. Tagadhatatlanul segítették ezek a kölcsönök az ország gazdasági fejlődését, de távolról sem járultak hozzá olyan mértékben, mint erre az ország valódi szükségleteit kifejező gazdaságpolitikával lehetőség lett volna. Bethlen kormányai azonban nem törekedtek, nem is gondoltak az elmaradott magyar gazdasági, társadalmi életnek még kis mértékű átalakítására sem. Külföldi kölcsönpolitikájuk mindvégig elsősorban külpolitikai érdeket szolgált, de volt egy további hatása is: a finánctőke gazdasági, politikai súlyát jelentősen megnövelte.