Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)
AZ 1926-OS VÁLASZTÁSOK
den igyekezettel azon vannak, hogy ily kölcsönök csak produktív célokra s csak elkerülhetetlen szükség esetén vétessenek fel. Az utóbbi időben köztudomásúlag nagyon kevés külföldi kibocsátás történt. Az 1930. évben csupán két záloglevélkibocsátás volt, az egyik a Magyar Általános Takarékpénztár részéről Londonban 250 000 font sterling névértékben, a másik a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank részéről Svájcban 15 millió sv. frank névértékben; a folyó évben pedig csak egy ilyen kibocsátás volt, a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület részéről Svájcban, ugyancsak 15 millió sv. frank névértékben. Alig hihetem, hogy ezek a kibocsátások kedvezőtlen megítélés alá eshettek volna. Ami a háború előtti papírjáradék kérdését illeti, dacára annak, hogy ez az adósság a trianoni békeszerződés rendelkezései folytán devalorizálódván, a bennünket terhelő tőketeher mindössze kereken 120 000 P-nek felel csak meg, készséggel hajlandók voltunk ennek az adósságnak méltányos rendezése iránt a hitelezők képviselőivel tárgyalásokat folytatni. * Az 1929. évben kilátásba helyeztem a Caisse Commune itt járt képviselőinek, hogy a kérdés méltányos rendezését megfontolás alá fogjuk venni. A tárgyalások során Párizsban delegátusaink e tekintetben később is mindenkor a legnagyobb előzékenységet tanúsították, sajnos azonban a hitelező érdekképviselet tek oly túlzott igényeket támasztottak velünk szemben, amelyek nem tették lehetővé azt, hogy ezt a kérdést a románok által legutóbb vállalt 25, esetleg 27 évi 1 700 000 sv. frank annuitás-fizetéssel egyidejűleg rendezhessük. A méltányos megegyezésre a készség részünkről továbbra is megvan, szükséges azonban, hogy a hitelezők velünk szemben igényeiket, a mi különleges helyzetünkre, nevezetesen a tartozásunk elenyészően csekély voltára való tekintettel, lényegesen mérsékeljék. Ami végül az állami adósságok visszafizetését illeti, azt hiszem, jelentékeny eredményt ért el az ország, amikor 1924. év óta, anélkül, hogy újabb nagyobb kölcsönt igénybe vett volna, végeredményben nagyobb összeget fordított adósságainak törlesztésére, mint amennyit a népszövetségi kölcsön nettó összegben eredményezett. Ugyanez alatt az idő alatt az állami vagyon is jelentékenyen növekedett a különböző invesztíciók révén, és a népszövetségi kölcsön, valamint az előző évek bevételi többleteinek felhasználásával kapcsolatban még ez idő szerint is igen jelentékeny követelései vannak az államkincstárnak. ' A kormány e tekintetben továbbra is az eddigi módon kíván eljárni, amit bizonyít, hogy magában a jövő évi költségvetésben is több mint 43 millió P irányoztatott elő beruházásokra, és több mint 35 millió P állami adósságok törlesztésére. Mindenesetre nagyon fontos azonban, hogy az államnak a költségvetésen kívül is megfelelő összeg álljon beruházásokra rendelkezésére, ami különösen olyan időkben nagyon kívánatos, amikor a gazdasági élet nehézségein a kormánynak beruházásokkal is igyekeznie kell könnyíteni. Éppen ezért helyez a magyar kormány nagy súlyt arra, hogy az immár évek óta húzódó kölcsönfelvételi kérdés lehetőleg minél előbb megnyugtató megoldásra jusson. Természetes, hogy a kormány a felveendő kölcsönt kizárólag az erre vonatkozólag már 1930-ban megalkotott törvényben és a szerződésekben megállapítandó módon fogja felhasználni. Abban a reményben, hogy a fentiekben sikerült a felvetett kérdésekre kielégítő
