Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)

AZ 1926-OS VÁLASZTÁSOK

bizalmas ügy felől, melyről legutóbbi római látogatásom alkalmával már tárgyaltunk, és melynek én igen nagy fontosságot tulajdonítok. Kérem Excellenciádat, hogy Görgey úr kezdeményezéseit szíveskedjék jóindulattal fogadni. Fogadja, Excellenciás Uram, kiváló tiszteletem nyilvánítását. B\2—1931—231. — Gépelt fogalmazvány, aláírás nélkül. A levelet Szegedy-Maszák Aladárral, a külügyminiszter kabinetirodáján dolgozó miniszteri titkárral fordíttatták franciára. A Szegedy-Maszáknak megküldött szövegben Görgey József neve csak „X. Y."-nal van jelölve, s nyilván megtévesztésül Róma helyett Berlin szerepel. A Szegedy-Maszáknak megküldött szövegből nem derül ki, hogy ki lesz a címzett, s Hlatky Endre titkár meg is jegyezte — mintegy mentegetőzésként —, hogy a „Címet egyelőre magam sem tudom." A közölt levél fogalmazványára ceruzával a következőket jegyezte fel: „Levél külső borítékban Görgeyhez küldve. H. 18-án." Görgey József országgyűlési képviselő több alkalommal járt bizalmas küldetésben korábban Horthy megbízatásából is. Az itt szóban forgó kérdés feltehetőleg az ekkor előtérben állott osztrák—olasz—magyar katonai együttműködés és fegyverszállítási akció volt. 155 1931. március 13. GRATZ GUSZTÁV LEVELE BETHLEN ISTVÁN GRÓFHOZ A NÉMET KISEBBSÉG KÉRDÉSEIRŐL FOLYÓ TÁRGYALÁSOKRÓL És A DUNÁNTÚLI CUKORGYÁR KONCESSZIÓJÁRÓL Igen Tisztelt Barátom! Óhajod szerint tegnap meglátogattam Schoen báró német követet, akivel másfél órás beszélgetést folytattam azokon a kereteken belül, amelyeket részemre kijelölni kegyes voltál. A fő súlyt arra fektettem, hogy a német kormány a magyarországi dolgokon — ha esetleg volna is rájuk egy-két megjegyzésük — sikoljon át, mert egyfelől ezeket a dolgokat a német kisebbség maga fogja veled elintézni, másfelől egy ezekről folytatott vitatkozás nem vezethetne konkrét eredményekre, ellenben késleltethetné a tárgyalásoknak a magyarországi németség érdekében felette kívánatos mielőbbi befejezését. Óhajod szerint úgy állítottam be a dolgokat, hogy a hangsúly az utódállamok magyar és német kisebbségének együttműködésén van. Schoen báró nagy megértést tanúsított e kérdések iránt, és nem lehet kétséges, hogy mindenképpen igyekezni fog e téren a megértést előmozdítani. Utolsó beszélgetésünk alkalmával bizonyos aggodalmakat fejeztem ki előtted aziránt, hogy Teleki Pál grófnak e tárgyalásokkal való megbízatása nem fog-e egyes túlzó német nacionalista körök részéről kedvezőtlen fogadtatásban részesülni, tekintettel arra, hogy a kisebbségi kérdésről nemrégen írt cikke Löschék körében (és talán más körökben is, amelyekkel nem volt érintkezésem) igen erős kritikát váltott ki. Attól tartok, hogy ha Teleki megbízása ismeretessé válik, a német nacionalista sajtó ezt kellemetlen hangon kommentálhatná. A dolgok most úgy alakultak, hogy e hó 23-án megint Berlinben leszek (tervezett bukaresti utam húsvét utánra tolódott ki). Ez