Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)

AZ 1926-OS VÁLASZTÁSOK

Berlin, 1930. május 2. ISMERETLEN NÉMET SZEMÉLY FEILITZSCH BERTHOLDHOZ INTÉZETT LEVELÉNEK RÉSZLETE A NÉMET BELPOLITIKAI HELYZETRŐL Igen tisztelt Báró Úr! Végre ismét hallatok magamról. Korábban azonban nem közölhettem semmi véglegeset, mivel a politikai dolgok még mind cseppfolyós állapotban voltak. Közben a Young-törvények

1 sajnálatos módon elfogadást nyertek, s erre az ezzel összekötött adótörvények megbuktatták a régi kormányt, s jött a Brüning-kormány.

2 Végre egy szociáldemokraták nélküli kormány! Egy, állítólag parlamenti kapcsolatok nélküli kormány, amely azonban még túlságosan parlamenti befolyás alatt áll. Brüninget személyesen ismerem a Ruhr-harcok idejéből. A háborúban egy gépfegyveres mesterlövészszázad vezetője volt. Buzgó katolikus. A keresztény szakszervezeti mozgalomból jött. Derék, de minden egyéni kezdeményező készség nélküli ember. Titkostanácsos-fajta. Amire megbízást kap, azt feltétlenül keresztül fogja hajtani. Ebben az esetben: a kabinet gyors, parlamenti alkudozás nélküli megalakítása; a mezőgazdaság megsegítésének és az adótörvénynek a keresztülvitele. Kabinetje tagjainak, mint például Curtiusnak a külügyminisztérium és Wirthnek a belügyminisztérium élére történt kiválasztása mutatja, hogy alapvető változás a politikában tőle nem várható.

3 Ennek a kabinetnek a hátterében Schleicher tábornok

4 és a vele szoros barátságban levő Treviranus működik. Tőlük származik a „frontharcosok kabinetje" elnevezés is, amit Brüning propagandája céljára találtak ki, amikor még nem volt birodalmi kancellár. Mivel ő kancellár lett, bizonyára ők is maradni fognak. És ebbe a pártba fog Németország belebetegedni mindaddig, amíg ez létezik. Ez a párt akadályozza meg azt, hogy Németország határozottan válasszon jobb- és baloldal között, mert ők a „divide et impera" jelszóból csak nyerhetnek. Brüning nem fogja megszüntetni kacérkodását a szociáldemokráciával, s feltehető, hogy nem ő lesz az az ember, aki a Centrumpárt

5 poroszországi kormánykoalícióját a szociáldemokráciával robbantani fogja. Enélkül azonban politikánk nemzeti értelemben vett javulása nem várható. A jobboldali pártok zűrzavara nagyobb, mint valaha. A Stahlhelm megkísérli őket egy új nemzeti frontba tömöríteni. Hugenberg és Hitler azonban mennek a maguk 1 Németország jóvátételfizetési kötelezettségét rendező és enyhítő, az első hágai konferencián (1929 augusztusig) elfogadott Young-tervről van szó. 2 1930. március 27-én bukott meg a szociáldemokrata Müller-kormány. Az új kormányt a szociáldemokraták kizárásával a katolikus centrumpárti Heinrich Brüning alakította meg, 1932. május 30-ig maradt kormányon. 3 Július Curtius 1926-tól 1929-ig kereskedelemügyi, majd 1929-től külügyminiszter volt a német koalíciós kormányokban. Joseph Wirth centrumpárti politikus, 1921—1922-ben kancellár volt, több kormányban is részt vett mint pénzügy-, illetve külügyminiszter. Az utalás arra vonatkozik, hogy olyan politikusokkal, akik már a korábbi kormányokban is részt vettek, nem lehet valami egészen újat kezdeni. 4 Kurt von Schleicher tábornok jobboldali német politikus, 1932—1933-ban mint kancellár a hadseregre igyekezett támaszkodni. 5 A Centrumpártot mint német katolikus pártot 1870-ben alapították. A két világháború között a nagyburzsoázia érdekeit megvalósító egyik kormányzó párt volt.