Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)

AZ 1926-OS VÁLASZTÁSOK

részében egyszerűvé igyekeztem tenni. Ugyancsak lehető egyszerűségre törekedtem a kisajátítási és a vezetékjog szabályozása tekintetében is. Azon voltam, hogy a villamosüzemek fenntartása tekintetében csak olyan kötelességeket állapítsak meg az engedélyesekkel szemben, amelyek az elérni kívánt célok szempontjából mellőzhetetlenek, s amellett a méltányosság követelményeivel összeegyeztethetők. A megváltási és a háramíási jog szabályozása tekintetében is azt a célt tartottam szem előtt, hogy ezeknek a jogoknak érvényesítése csak a villamosüzemek élet érdekeinek kellő figyelembevételével legyen lehetséges. A villamossági alap létesítésére vonatkozó rendelkezéseket csak azért vettem be a tervezetbe, hogy megteremtsem a jogalapot arra, hogy ha később a gazdasági viszonyok megengedik és kívánatossá teszik, ilyen alap létesíthető legyen. A közeljövőben ily alapnak létesítését nem tartom lehetségesnek. Tudatában vagyok annak, hogy a tervezet igen sok olyan rendelkezést tartalmaz, amelyek mélyen belenyúlnak magánjogunkba, valamint büntetőjogunkba, és ezért elsősorban Nagyméltóságod bölcs elbírálását igénylik. Arra kérem ennélfogva Nagyméltóságodat, méltóztassék a tervezetet beható tanulmány tárgyává tenni, és méltóztassék nagybecsű észrevételeit velem közölni. Nagybecsű állásfoglalására oly nagy súlyt helyezek, hogy a tervezetet csak bölcs észrevételeinek megismerése és a tervezet szövegének megfelelő átdolgozása után szándékozom az érdekeltséggel megbeszélni. Figyelemmel arra, hogy a törvényjavaslatot február hó folyamán szándékozom az országgyűlés elé terjeszteni s azt előzően még az érdekeltséggel is meg kell vitatnom, legyen szabad arra kérnem Nagyméltóságodat, hogy a tervezetre felmerülő nagybecsű észrevételeit velem lehetőleg mielőbb közölni méltóztassék. Abból a célból, hogy Nagyméltóságod szakelőadóinak munkája megkönnyíthető legyen, a vezetésem alatt álló tárca törvényelőkészítési szakosztálya, valamint általános ipari műszaki szakosztálya minden tekintetben rendelkezésre áll, s a kívánt felvilágosításokat közvetlen megbeszélések útján is készséggel megadja. Bud János s.k. Bj3—1930—733. — Egykorú gépelt másolat. A levélmásolatot és a sokszorosított törvénytervezet egy példányát 1930. február 7-én Bud kísérőlevéllel együtt átküldte Bethlennek, utalva arra, hogy ezzel a miniszterelnök kívánságát teljesíti. A törvénytervezet az iratok között megtalálható. Ezen iratok között fekszik Fényes Gyula „Magyarország villamosításának problémája" című 38 oldalas tanulmánya is. Fényes Gyula mint a kérdés szakértője kimutatja, hogy a villamosítás állami irányítással való megoldása az országra nézve sokkal előnyösebb, mint a magánerőből történő villamosítás. „A vállalatok ... — írta Fényes — csak ott villamosítanak, ahol számításukat biztosan és bőségesen megtalálják. Ez az oka annak, hogy a városok és nagyobb fogyasztási helységek koncesszióinak megszerzésére nagy gondot fordítanak, ellenben a kisebb fogyasztású községeket figyelemre sem méltatják, s ha azokat mégis villamosítják, azok a berendezési költségeket esetleg külön is, de mindenesetre magas áramegységárral túlontúl megfizetni kényszerülnek. Miután azonban csak kevés község van az országban, mely ily célra nagyobb áldozatokat hozhat, természetesen a legtöbb község a mai viszonyok között kimarad a villamosításból..." Ezt követően ennek a jelenségnek a vidék iparosítására gyakorolt kedvezőtlen hatásáról írt Fényes, majd az egyes villamosítással foglalkozó magánvállalatok közötti verseny előnytelen következményeire tért át. „Ez idő szerint a villamosítás terén a Salgó vezet, mert három centráléjától épít vezetéket. Újabban erős versenyre kél vele a MÁK, mely versenytársának előretörését tétlenül nem nézheti. E versenynek egy különös és az országra igen káros formája jelentkezik. Nevezetesen mindkét bánya anélkül, hogy egyelőre a nagyfeszültségű távvezetékeik további kiépítésére gondolnának, a távvezetékeik vég-