Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)

AZ 1926-OS VÁLASZTÁSOK

A kivonatot — feltehetően még a Honvédelmi Minisztériumban — több helyen kék ceruzával alánúzták és megjelölték. Ezek közül azokat, amelyek nemcsak a feljegyzés áttekinthetőségét segítik elő, hanem érdemi észrevételeket is magukban rejtenek, jegyzetben közöljük. Ezenkívül több ponton Gömbös is megjelölte az iratot, és számos, saját kezűleg, tintával írt megjegyzéssel látta el. Ezek nagy része a szöveg kék ceruzával már megjelölt részeihez kapcsolódik. Egyes helyeken valószínűleg Bethlentől származó, piros ceruzával tett jelölések is láthatók. Ezeket jegyzetben közöljük. 121 1929 BETHLEN ISTVÁN GRÓF LEVELE LORD ROTHERMERE-HEZ A MAGYAR BELPOLITIKA EGYES KÉRDÉSEIBEN ELFOGLALT ELTÉRŐ ÁLLÁSPONTJAIKRÓL, A HABSBURG-KÉRDÉSRŐL ÉS A KETTŐJÜK KÖZÖTTI ÖSSZEKÖTŐ FÉRFI KIJELÖLÉSÉNEK SZÜKSÉGESSÉGÉRŐL Január 1-én a „Pesti Hírlap" hasábjain megjelent cikke

1 alkalmából keresem fel levelemmel, mely cikk Magyarországon nagy feltűnést keltett, mellyel azonban sem én nem foglalkoztam, sem a párt, melyhez tartozom, sem annak sajtója nem foglalkozott azon okból, mert azt hiszem, igen nagy örömöt okozott volna a cseh és egyéb szomszédainknak, hogyha Magyarország belpolitikai kérdései felett egy polémia fejlődött volna ki magyar politikai tényezó'k és Lordságod között. Ez volt az oka annak is, hogy a cikkben foglalt némely kijelentés tekintetében táplált felfogásomat miért nem vittem a nyilvánosság elé, és miért nem is szándékozom ezt megtenni. Súlyt helyezek ennek a megállapítására, nehogy Lordságod ezt a tartózkodó magatartásomat véleménye lekicsinylésének vegye, hanem (inkább) az itt említett jól felfogott külpolitikai érdekek figyelembevételének. Ami a Habsburg-kérdést illeti, a kormány álláspontját — mégpedig elég kategorikus formában — abban a nyilatkozatomban fejtettem ki, melyet a kormány nevében a parlamentben múlt évi november 14-én tettem, és mely nyilatkozat a mai viszonyok között egyedül tekinthető mérvadónak a magyar kormányra nézve.

2 Dacára annak, hogy felfogásom eltérő egyik és másik belpolitikai kérdésben, s a belpolitikai helyzet megítélésében Lordságodétól, legyen szabad ezúttal is hangsúlyoznom nagyrabecsülésemet és kifejezést adnom tiszteletemnek a magyar ügyben kifejtett, eléggé nem értékelhető, lelkes és oly önzetlen munkájáért. Miután abból a sajnálatos körülményből kifolyóan, hogy nem volt mindig kielégítően módunkban eddig kölcsönös nézeteinket kellő tájékozottsággal megismerhetni,

3 amit egy megbíz1 1928 karácsonyán üzenetet intézett Rothermere Magyarországhoz. Ebben óva intette az országot a Habsburgok trónra kerülésétől. Burkoltan utalt az Albrecht érdekében folyó agitációra, s minthogy a saját vagy fia jelölését angol és magyar arisztokrata körökben gúny tárgyává tették, igyekezett olyan színben feltűnni, mintha erre nem is gondolt volna. Bírálta a kormány fényűző, pazarló gazdálkodását, az állampolgári jogok, a közszabadság korlátozását. 2 Rassay Károly interpellációja nyomán szólt Bethlen a parlamentben — s erre utal — a királykérdésről. Ebben leszögezte, hogy a kormány „semmi körülmények között nem járulna hozzá ahhoz, hogy ennek a kérdésnek a megoldása a törvényhozás megkerülésével, meglepetésszerűen vagy puccsszerűkig vitessék keresztül." Elhatárolta magát Andrássyék Ottó-párti mozgalmától, ugyanakkor igyekezett elhárítani a gyanút a kormány által bizonyos fokig csakugyan pártfogolt Albrecht-féle mozgalomról. (Képviselőházi Napló, 1928. november 14.) a Bethlen javításai előtt a mondatnak ez a része így szólt: „hogy nem volt módomban eddig nézeteit kellő tájékozottsággal megismerni".