Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)
AZ 1926-OS VÁLASZTÁSOK
Az, hogy amint a miniszterelnök úr őnagyméltósága beszédjében említette, a koncentráció esetleg csak az altruisztikus intézetekkel csináltassák meg, a terv értékét nagyon leszállítaná; nem lenne ez akkor egy hitelpolitikai intézkedés, hanem csak ezekre az intézetekre szorítkozó speciál üzlet. Megjegyzem, hogy úgy a Magyai Földhitelintézet, 10 mint a Kisbirtokosok Földhitelintézete 11 az eddigi tárgyalások alatt ellenezte a tervet, és autonómiai sérelmeket emlegetett. Többször kell visszatérnem rá, de ennél az ügycsoportnál sem hallgathatom el, hogy a külföldi eladósodás fokozatos apasztása elsősorban a belföldi tőkegyűjtésnek hatásos előmozdítása útján érhető el. IV. Aüg néhány hete a kereskedelemügyi miniszter úr körlevelet bocsátott ki az egyes gazdasági érdekképviseletekhez, amelyben, elismerem, tárgyilagosan felsorolva azokat az érveket, amelyek a kötelező állami tűzbiztosítás mellett és az ellen szólnak, a képviseleteket ebben a kérdésben véleményadásra hívta fel. Erre a kezdeményezésre következő észrevételeim vannak: A kötelező állami tűzbiztosítást nálunk nem tartom megvalósíthatónak. Döntő indokot találok erre az állásfoglalásomra abban, hogy ha megvalósítjuk ezt az intézményt, a díjtételek és minden kárlikvidáció politikummá válik. Avval is érvelnek a terv pártolói, hogy az adminisztráció a mai személyzettel elvégezheti a teendőket, az állam tehát minden újabb teher nélkül új bevételhez jut. Minthogy ez idő szerint a mai Magyarországon egy-két ezer ember foglalkozik a biztosító magánvállalatoknál az elemi biztosító ágazatokban — amelyeknek zömét a tűzbiztosítás alkotja —, ennek az egy-kétezer embernek a munkáját a mai állami személyzet, úgy mondják, elvégezhetné. Ez alig lehet igaz, illetőleg csak akkor lehet igaz, ha az állami adminisztrációban van egy-kétezer felesleges ember. Jól tudom, hogy kötelező biztosításnál elmarad az a munka, amelyet a biztosító magánvállalatok a szerzésre, az akvizícióra fordítanak, de ez csak egy része a teendőknek. Még mindig marad elég. Tehát az eset úgy áll: vagy elvégzik a mai állami közegek a munkát személyzetszaporítás nélkül, de akkor ma több a tisztviselő, mint amennyi kell, és akkor a biztosító magánvállalatoknál alkalmazottak egy jórésze a B-listások számát szaporítja — vagy nem tudja elvégezni a mai állami személyzet, és akkor szaporítani kell a személyzetet, és a várt haszon csökken. De ez egyéni véleményem, nem is a terv érdemével kívánok itt foglalkozni. Amire rá kell utalnom, az az, hogy ez a kezdeményezés egyik megnyilatkozása annak az uralkodó vállalatellenes gondolkodásnak és az etatizmusra valló, a gazdasági életre máris nagy súllyal nehezedő törekvésnek, amelyet gazdasági állapotaink további alakulása szempontjából annyira veszedelmesnek tartok. Az itt előadottakból azt a következtetést vonom le, hogy a megjegyzéseim tárgyává tett tervek, intézkedések, kezdeményezések ellentétben vannak azokkal az elvekkel — a kapitalisztikus, individualisztikus gazdasági rendszerrel és a gazdasági szabadság elvével —, amelyeken a szanálás felépül. Hogy ez az ellentét, ha a gyakorlatban érvényre fog jutni, a gazdasági tevékenységet megbénítja, a vállalkozási kedvet lelo10 A Magyar Földhitelintézet 1863-ban alakult, 209 földbirtokos alapította, célja: a földbirtokosoknak altruisztikus alapon jelzálogkölcsönt biztosítani, a jelzálog becsértéke feléig. u A Kisbirtokosok Országos Földhitelintézetét 1879-ben alapították, jelzálog és lombard hiteleket nyújtott a kisbirtokosoknak, parcellázásokkal is foglalkozott.
