Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)
AZ 1926-OS VÁLASZTÁSOK
oka van, ezekre nem kívánok kitérni. Hogy az adópolitikának is van része benne, bizonyos. Ezt a kérdést hozzáértő' embereknek egyszer alaposan tanulmányozni kellene. Másodszor teljesen meggyöngült a hitelszervezet. Fővárosi bankjaink és vidéki intézeteink nagyon lecsúsztak. Az utóbbiaknál, hogy csak ezekről szóljak, az ingatlan birtok volt az egyedüli átmentett vagyon. Hadikölcsönkötvény-birtokuk, mely elég jelentékeny volt, 6 és forgótőkéjük megsemmisült. Űj vállalati tőke is csak lassan gyűl. Harmadszor, alig hogy a normális állapotokhoz közeledtünk, megindult egy tekintélyes tőkekereslet. Ha ez külföldről talált kielégítést, nem drágította a belföldi kölcsönpénzt. Azonban addig, míg a külföldi pénz eljutott ide az országba, átmenetileg ez is közrehatott, sőt, és ez áll főleg a városok és községek gazdálkodására, bizonyosan sok esetben függő kölcsönöket vettek fel a belföldön olyan létesítményekre, amelyek bízvást várhattak volna boldogabb időkre. Ewel is növelték a keresletet. A pénzintézetek költségei lényegesen megnövekedtek. Tíz nagyobb fővárosi pénzintézet 1927. évi zárszámadásából merített adatok szerint a költségek a bruttónyereségnek átlag 56,8 %-át tették; 1913-ban ugyanezen intézeteknél átlag 26%-ot tettek. Ebből az adók, illetékek és egyéb dologi költségek 1913-ban a bruttó nyereség 13,4 %-át, 1927-ben 23,8 %-át tették. A személyi kiadások 1913-ban a bruttó nyereség 12,6%-ára, 1927-ben pedig 33%-ára rúgtak. Nem valószínű, hogy a vidéki pénzintézeteknél jobb lenne a helyzet. Kisebb üzletre nagyobb önköltség, kevés tőke, nagyobb kereslet mellett világos, hogy a kamatszintnek abszolúte magasabbnak kell lenni, és ugyancsak magasabbnak kell lenni a betéti és a kihelyezési kamatláb közti különbségnek, mint aminő a békében volt. A Nemzeti Bank és a Pénzintézeti Központ mindent elkövetnek, hogy ez a különbség túlzásokra ne vezessen. A Nemzeti Bank központja és fiókjai nyilvántartják a vidéki intézetek és szövetkezetek működését, és túlkapások esetén az üzleti összeköttetést a hibás intézetekkel megszakítják. Ennél továbbmenni és főleg arra számítani, hogy bármilyen törvénybeli intézkedéssel a kamatláb nívót leszállítani lehessen, nem lehet, de igenis attól lehet tartani, hogy találnak egyesek majd módot az ilyen intézkedések megkerülésére, ami esetleg még további drágítással járhat. A külföldi kölcsönök révén az országba jutott pénz itt hatott szabályozólag. Ami végül a vezérlő egyéniségek javadalmazását illeti, mindenesetre figyelemmel kell lenni arra, hogy ha valamely intézet vagy vállalat élén hozzáértő, tekintélyes, egész idejét és szaktudását valamely vállalatnak szentelő egyén áll, kinek állásánál fogva reprezentálni is kell, már az ezen a téren érvényesülő verseny miatt is jól kell hogy fizessék az illetőt. Nagyobb pénzintézeteknél a helyzet rendesen az, hogy a vezetőknek a pénzintézeteknél húzott illetményei nem túl magasak, a több jövedelmet azok a járandóságok teszik, amelyeket a vezérlő egyéniségek a pénzintézetekkel összefüggő ipari vállalatoknál elfoglalt elnöki, igazgatótagsági állásuk után élveznek. Nem is olyan nagy azoknak a száma, akiknek ilyen alapokon igen nagy személyi keresete lenne, és kérdés, vajon tényleg országos jelentőséggel bír az egész ügy, mi szabályoztassék voltaképpen, és nem lesz-e egy megkísérelt szabályozás csak arra jó, hogy a meglevő társadalmi ellentéteket fokozza. III. Ugyancsak a miniszterelnök úr őexcellenciája többször idézett felsőházi beszé8 Az első világháború idején nyolc hadikölcsönt jegyeztettek 14 millió korona értékben. Ezek a háborús infláció következtében teljesen elértéktelenedtek.
