Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)

AZ 1926-OS VÁLASZTÁSOK

1. sz. Melléklet 1927. május 16. FORSTER PÁL BÁRÓ BELGRÁDI MAGYAR KÖVET JELENTÉSE A KÜLÜGYMINISZTÉRIUMHOZ A JUGOSZLÁVIÁNAK NYÚJTOTT AMERIKAI KÖLCSÖNÖK ÜGYÉBEN 124/Pol. 1927. Tárgy: Jugoszlávia legújabb külföldi kölcsönei és kölcsönajánlatai. A jugoszláv kormány a pénzügyi törvény keretein belül rengeteg felhatalmazást kapott sürgó's középítések, útjavítások, vasútvonal-építések, vízszabályozó berendezések stb. létesítésére azzal, hogy ezen célból megfelelő' külföldi kölcsönöket vehet fel. Ez a körülmény, valamint az új kormány megalakulása, amelyben az ezen munkálatokat eddig sürgető faktorok is tárcát kaptak, újabb impulzust adott az egyes külföldi, főleg amerikai pénzcsoportoknak, hogy ismét a kölcsönajánlatok egész özönével árasszák el úgy a kormányt, mint Belgrád város magisztrátusát. Figyelemre méltó, hogy az ajánlatok oroszlánrésze Amerikából érkezik, aminek magyarázata az, hogy Anglia nem hajlandó kölcsönöket adni, még árukölcsön formájában sem, amíg a jugoszláv kormány a vele szemben fennálló háborús adósságait nem rendezi. Az amerikai pénzcsoportok részéről Jugoszláviába megindult run

1 máris érezteti hatását, és gazdasági körökben az általános gazdasági krízis enyhülésének egyik fontos előmozdító faktorát látják benne. Bizonyos fokig érthetetlen azonban, hogy az amerikai pénzcsoportok szinte minden skrupulozitás nélkül teszik meg nyakra-főre ajánlataikat, arra fektetve a súlyt, hogy minél nagyobb provízióval végezhessék be itteni munkájukat. Mert azt talán mondanom sem kell, hogy ezek az üzletemberek arra igazán nem néznek, hogy az amerikai közönség általuk közvetített és felhajszolt pénzét tényleg csak komoly és teljesen biztosítottnak látszó vállalkozásokba fektessék be. Az amerikai ügynökök ezen rideg és minden szentimentalizmus nélküli üzleti eljárásának eredménye az a dolláreső, amelynek Jugoszlávia gazdasági körei annyira örvendenek, s amelynek folytán a kormány bent az országban a naiv választóközönség előtt is dokumentálhatja a „külföld bizalmát" a jugoszláv királyság iránt. Az állam által a Blair-banknál felvett 30 millió dolláros [kölcsönön] és az állami jelzálogbank 12 millió dolláros Seligmann-féle kölcsönén kívül az utóbbi bank Svájcban 25 millió svájci frankos kölcsönre tett szert, és legújabban a belgrádi városi tanács újabb 4 milüó dolláros, elég kedvező feltételű rövid lejáratú kölcsönt vett fel a Blair-cégnél, amely a legsürgősebb munkálatok elvégzését biztosítja. A városi tanács kölcsöneinek állami garanciája ma már nem probléma, mivel a demokrata párti polgármester, Kumanudi úr (nem köszönt le ezen hivataláról) helyet foglal a kormányban, s így minden valószínűség szerint ezt a kis kölcsönt egy nagyobb, hosszú lejáratú városi kölcsön fogja követni. Tekintve, hogy ezen összegek mind közmunkálatok céljaira vétettek fel, a valószínűség az volna, ha Jugoszláviában az ipari és üzleti tevékenység a közeljövőben erősen 1 Itt: (kölcsönajánlatokkal való) megrohanás.