Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)
AZ 1926-OS VÁLASZTÁSOK
lok a németeknek adnak kölcsönt kis kamat mellett, akik vállalva a rizikót és egy „balkáni" kölcsönnel járó kellemetlenségeket, nagyobb kamat mellett kihelyezik a pénzt. Lehetséges úgymond, hogy a második kölcsön terve is sikerül, dacára annak, hogy a liberálisok Vintila Brátianuval ellene vannak, s Averescu is húzódozik tó'le. A románok általában eló'nyben részesítenének egy tisztán angol kölcsönt, amely szerintük kevesebb függőséget és idegen befolyást jelent. Szerintük egy német kölcsön állandó német befolyással járna. Végül megemlítette informátorom, hogy a Kaufmann által tárgyalt kölcsön terve végleg megbukottnak tekinthető. Villani s. k. rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter Bj3—1927—sz. n. — Gépelt másolat. A Bethlenhez eljuttatott másolatra a miniszterelnök ceruzával a következőket írta: „lássa pü min (Goode révén érintkezésbe lehetne lépni a céggel, h. mi szállítsunk)". Villani Frigyes báró 1923-tól 1928-ig bukaresti, 1928-tól 1933-ig párizsi, majd 1933-tól 1942-ig római követ volt. 100 b 1927. június 1. BUD JÁNOS PÉNZÜGYMINISZTER LEVELE WILLIAM GOODE-HOZ AZ ANGOL KÖLCSÖNNEL TERVEZETT ROMÁN VASÚTFEJLESZTÉSBEN VALÓ MAGYAR RÉSZVÉTEL LEHETŐSÉGÉRŐL Kedves Sir William! Értesültem arról, hogy a román kormány tárgyalásokat folytat angol cégekkel mintegy 10 millió font sterlingnyi kölcsön felvétele tárgyában, amely összeget a román vasutak beruházásaira fordítanának. Tájékoztatóm egy bizonyos Purks-kölcsönről tett említést, mint amellyel kapcsolatban a tárgyalások során jelentős eredményt értek el, az összeget és egyéb feltételeket azonban még nem állapították meg. Az angol szindikátus a kölcsönt ahhoz a feltételhez köti, hogy megbízottai egyszersmind a romániai vasutak alkalmazottai legyenek, s a beruházásokra igényelt összegeket csak ezen megbízottak aláírása ellenében fizessék ki, s a felügyeletet is ők gyakorolják, de a jelek szerint a románok nem értenek egyet ezekkel a kikötésekkel. Újabban Mr. Leipnik, a John Jackson Ltd megbízottja tárgyalt ez ügyben Bukarestben. Szó van egy közös angol—német kölcsönről is, amelyet a londoni Schröder-cég pénzelne a Német Leszámítoló Társaság útján. Tudomásom szerint nem a legjobbak e kölcsönnek a kilátásai, mert a románok meglehetős ellenszenvet táplálnak a német piac befolyása iránt. Akárhogyan legyen is, igen fontos lenne, hogy egy román vasútkölcsön esetében lehetőség nyíljék a magyar gyáraknak a szállításokban való részvételére. A magyar üzemek különlegesen alkalmasak erre a célra, mert a román vasutak és felszereléseik általában a magyarokkal teljesen azonosak, s ez a tény a magyar gyáraknak módot adna az árumegrendelések gyors teljesítésére. Az sem elhanyagolandó körülmény,
