Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)
Bevezetés
a tényleges hatalom meggyengült, és az alkotmányos hatalom már nem volt se alkotmányos, se hatalom. De épp ezért sikerült az egyesítés műve. Bethlen sokat tanult a Tiszáktól. Tisza Kálmán fúziójának (1875) a lényegét értette meg: hogyan lehet az alföldi magyar parasztság szavazataira támaszkodó ellenzék felszámolásával három évtizedre biztosítani egy párt hatalmát. Tisza Istvántól pedig megtanulta, miképpen lehet visszaállítani ezt a rendszert a finánctőke pénzének a felhasználásával. 1921 áprilisában, amikor Bethlen miniszterelnök lett, pártonkívüli volt. A második nemzetgyűlés összehívása után a miniszterelnök mögött ott ült pártja, a nemzetgyűlés többsége. Magyarországon fordított viszonyok uralkodtak, mint a polgári demokráciákban. Horthy-Magyarországon nem a legnagyobb párt adta a miniszterelnököt, hanem a miniszterelnök „adta" a legnagyobb pártot. így maradt ez az egész korszakban. Ezentúl több mint két évtizeden át minden választáson a mindenkori miniszterelnök pártja, a kormánypárt szerezte meg az abszolút többséget. A burkolt egypártrendszer létrejött. II. KÜZDELEM A BALOLDALI ÉS A DEMOKRATIKUS MOZGALMAK ELLEN Az uralkodó körök csoportharcai és a parasztság parlamenti képviselete elleni küzdelem nem vonhatta el a kormányok figyelmét az osztályharc más frontjaitól. Ezt a figyelmet a forradalmak, a Tanácsköztársaság friss emléke, de ezen túl a munkásosztály rendkívül súlyos szociális helyzete is megkövetelte. Bethlen rendszeresen informáltatta magát ezekről a kérdésekről. A korszak nehéz megélhetési viszonyai ismertek, 48 mégis a kormány elnöke részére megküldött „bizalmas" jelzésű összeállításokból minden más dokumentumnál plasztikusabb kép bontakozik ki a munkásosztály helyzetének alakulásáról. A Központi Statisztikai Hivatal által 1922 januárjában Bethlen elé terjesztett két összeállítás egy öttagú munkáscsalád heti élelmiszerszükségletét alkotó cikkek árának alakulását mutatja be az 1914 júniusától 1922 januárjáig terjedő időben.(5) A két összeállítás közötti alapvető különbség az, hogy az egyik az „olcsóbb élelmiszerek" árát veszi alapul, a másik viszont egy 1915-ben a miniszterelnökhöz intézett — feltehetőleg a Szociáldemokrata Párt által benyújtott — memorandumban felsorolt — valamivel jobb minőségű, nagyobb változatosságot mutató — élelmiszerek árát. A két statisztikát egybevetve azonnal szembeszökik, hogy az első összeállítás valamivel magasabb áremelkedést mutat, mint a második. Ez az 1914—1922 közötti áremelkedés tendenciájáról árulkodik, arról a törekvésről, hogy a háború és a válság terheit a tömegekre hárítsák át. A tömegek, a munkások által fogyasztott cikkek ára viszonylag nagyobb mértékben emelkedett, mint a drágább, tehát a munkások által kevésbé fogyasztott cikkek ára. Egy öttagú munkáscsalád élelmezési költségeinek az indexszáma, az 1914. június 30-i árakat 100-nak véve, 1922. január 15-ig 5175,3—5789,9-re növekedett. Szembeszökő az is, hogy ez a rendkívüli áremelkedés jelentős részében az ellenforradalom hatalomra jutása utáni időszakban következett be. 1919. július 15-én az indexszám 954,6—1013,3 volt, 1920