Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)

A FRANKHAMISÍTÁSI ÜGY

mi pedig az ő követeléseiknek egy részét teljesítjük. Esetleg lehet valamelyes kontingetálási megoldásra is jutni, feltéve, hogy a legnagyobb kedvezménybe nem ütközik. Az ő követeléseiknek súlypontja a textíliákon, üvegen, porcelánon, cipőkön és némely vasipari cikken nyugszik, el vannak azonban készülve arra, hogy valami túlságosan nagy eredményt nem fognak nálunk elérhetni. Szóba hoztam még azt, hogy valamely különleges kedvezményt kellene nekik nyújtani Magyarországnak éppen annak fejében, hogy politikummá lett ez az agrárvám ügye, mire a kereskedelmi miniszter — akit még osztálytanácsos korából Bécsből ismerek — ismételten megígérte, hogy ezen gondolkozni fog, mert ő nagyon szeretné és maga részéről mindent el fog követni, hogy a szerződés létrejöjjön. Minthogy pedig náluk még mindig fennáll a beviteli tilalmi rendszer és ezt ők fenn is akarják tartani, arra is felhívtam a figyelmet, hogy ez viszont lehetetlenség, mert akkor szerződés mellett is ki vagyunk szolgáltatva, mire a miniszter kijelentette, hogy nem ütközik nehézségbe ennek a szerződésben való oly rendezése, mely bennünket teljesen kielégítsen. Szóba hoztam továbbá a lisztet, illetve a 11 000 koronás külön kezelési illeték kérdését, mire nézve azonban egyezően azt a választ kaptam, hogy ez tulajdonképpen forgalmi adó; mindazonáltal nyomatékosan képviseltem előttük annak szükségét, hogy e tekintetben valamelyes speciális engedmény adassék Magyarországnak. A miniszter úr nem tudott ebben végleges állást foglalni, de hajlandó a pénzügyminisztériummal érintkezésbe lépni e tekintetben. Összbenyomásom a hosszas és alapos megbeszélésekből, hogy ők mindenképpen törekszenek velünk szerződésre jutni, tisztában vannak a nehézségekkel, de a maguk részéről nem fognak újabb nehézségeket támasztani, hanem keresni fogják a megegyezést, ellenben lehetetlenség velük más alapon tárgyalni, mint a minimális vámok elismerésével. Ami azonban nagyon meglepett, az a nagyipar szolidaritása az agráriusokkal, dacára annak, hogy az ő iparuk nem nagyon kedvező helyzetben van. Én természetesen kihasználtam megbeszéléseinkben ez utóbbi szempontot és hangsúlyoztam előttük, hogy ha — ami mindenképp elkerülendő — vámháborúra kerülne közöttünk [sor], Magyarország sokkal kedvezőbb helyzetben van, mint ők, mert gabonánkat el tudjuk adni; ha a liszttel nehézségeink is lennének, ebben segítségünkre vannak azok az elemi csapások, amelyek a szomszéd országokat érték, amelyek versenyétől tehát nem kell tartanunk, míg az ő iparuk éppen ellenkező helyzetben van. Végül, ami téged még érdekelni fog, szóba hoztam mindhármuk előtt azt a durva politikai hajszát, amit a cseh külügyminisztérium sajtója a frankügy kapcsán Magyarország és kormányod ellen otthon és külföldön folytatott, nem titkolva el előttük, hogy ezek azok a dolgok, amelyek nálunk megmérgezik a közvéleményt, és gyűlöletet támasztanak ellenük. Őket persze kínosan érintette, védekeztek, hogy nem tudnak róla, de én viszont szükségesnek tartottam postára adni oda, ahova szól és hangsúlyozni, hogy milyen más helyzet volna Magyarországon is velük szemben, ha a cseh sajtó Magyarország iránt más magatartást tanúsítana, és kértem őket ez irányban való közreműködésre. Ezekben referáltam volna neked csehországi szórakozásomról és remélem, hogy nem végeztem vele hiábavaló munkát. Walko Lajost ezekről tegnap már részletesen informáltam.