Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)
A FRANKHAMISÍTÁSI ÜGY
1929. május 28. WlNDISCHGRAETZ LAJOS HERCEG LEVELE BETHLEN ISTVÁN GRÓFHOZ REHABILITÁCIÓJÁNAK MIELŐBBI VÉGREHAJTÁSA ÉRDEKÉBEN Nagyméltóságú Miniszterelnök Űr! Kegyelmes Uram! A franküggyel kapcsolatban engem ért a politikai, társadalmi és gazdasági hátrányok megszüntetése, illetőleg csökkentése érdekében már több alkalommal kértem ki Nagyméltóságod magas intézkedését. 1 Nagyméltóságod ezen intézkedések előkészítésével legutóbb b Gömbös Gyula államtitkár urat méltóztatott megbízni, akinél az ügy rendezésére vonatkozó előterjesztéseimet meg is tettem. Az államtitkár úr legutóbb közölte velem, hogy az előterjesztésemben foglalt kívánságok teljesíttetni fognak, s én úgy politikai, mint társadalmi rehabilitációmat meg fogom kapni 0 , csupán a mai politikai helyzetre tekintettel kell még bizonyos ideig várnom, hogy óhajaim gyakorlatilag teljesíttessenek. Amily megnyugvással és köszönettel fogadom az államtitkár úr nyilatkozatának érdemi részét, éppen olyan kínos nekem a kilátásba helyezett intézkedések időpontjának teljes határozatlansága, mert a szóban forgó intézkedések megtételéig nemcsak politikai akciószabadságom nem érvényesülhet, de azoknak a társadalmi kötelességeknek sem tudok eleget tenni, amelyek az én helyzetemben elkerülhetetlenek, és azt a gazdasági tevékenységet sem tudom kifejteni, amely nélkül az engem ért rendkívül súlyos kár csak némiképp is helyrehozható volna. Ilyen körülmények közt kérnem kell Nagyméltóságodat, méltóztassék odahatni, d hogy a kilátásba helyezett intézkedések most már minél előbb megtörténjenek. e A frankügy lefolytatásából Nagyméltóságod előtt ismeretes, hogy ebben az ügyben én a legcsekélyebb önző egyéni cél nélkül, tisztán azért vettem részt, mert egyfelől abban a meggyőződésben éltem, hogy ezzel országomnak teszek szolgálatot, de másrészt különösen azért, mert gróf Teleki Pál nyilatkozatából^ magatartásából s a Térképészeti Intézet vezetői közt és köztem általa létrejött kapcsolat létesítéséből nem lehetett egy pillanatnyi kétségem sem afelől, hogy az egész ügy az illetékes ható1 1927 januárjában Windischgraetz Lajos herceg felesége fordult Bethlenhez a herceg erdőbirtokainak az állam által — visszavásárlási jog és más kedvező feltételek mellett — történő megvásárlása ügyében. (B/20/g—1927—166.) 1928 májusában Windischgraetz amnesztiát kapott. Utána 1928. augusztus 31-én Sigray Antal útján fordult ismét Bethlenhez. „A hercegnek számos kívánsága van — írja a levél mellett fekvő feljegyzés. — A kívánságok egy része teljesen abszurd. Egy részük azonban baj nélkül teljesíthető lenne ... ha valami megoldással egzisztenciát lehetne biztosítani a hercegnek, elhallgatna." 1928. október 2-án Bernolák Nándor írt levelet a miniszterelnöknek Windischgraetz érdekében, és tolmácsolta kívánságait, amelyek politikai jogainak visszaszerzésére és társadalmi helyének visszanyerésére irányultak. (Ugyanott.) a Az ezután következő öt szót Bethlen fekete ceruzával aláhúzta. b Az ezután következő hat szót Bethlen fekete ceruzával aláhúzta. c A mondat eddig terjedő részét Bethlen piros ceruzával megjelölte, s a lap szélére kérdőjelet írt. d A mondat ezután következő részét Bethlen piros ceruzával aláhúzta. e A bekezdést Bethlen a lap szélén piros ceruzával megjelölte. f Az utóbbi négy szót Bethlen piros ceruzával aláhúzta.
