Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)

AZ 1931-ES KÖLCSÖN

4. A valóságban azonban a bank jobban ura a helyzetnek, mint a felületes látszat mutatja. A bank kamatlába magasabb fokú tranzakciókra vonatkozik, mint azok, amelyekre túlnyomórészben a többi kamatlábak tartoznak. Só't, annak ellenére, hogy nem az összes nagy kereskedelmi bank tartozik a Nemzeti Bank kölcsönvevői közé, mégis magánbetétek és bankközi fizetések útján a bank által kibocsátott pénzjegyeket az összes bank között felosztják, s így mindegyik érezné a nyomást, ha a leszámítolást csökkentenék. 5. Nincs azonban gyakorlatilag ellenőrzése a banknak az idegen valuta vásárlása által forgalomba hozott bankjegyek mennyisége felett. Amíg az ilyen valuta külföldi kölcsönzésből származik, a bank csak pénzváltóként szerepel. A valódi pénzállomány külföldön van, és a leszámítolási politikát ott állapítják meg. Továbbá a bank nem felelős az állam részéről eszközölt pénzügyi műveletek következtében előállott forgalomnövekedésért sem. 6. Felsoroltam néhány érvet azzal a véleményemmel kapcsolatban, hogy nem rejlik nagy veszély az idegen kölcsön felvételével együtt járó bankjegykibocsátás növelésében, amikor azt fejtegettem, hogy az ilyenfajta kölcsönfelvételek milyen hatást gyakorolhatnak az ország fizetési mérlegére. További érveim a következők: a) A leszámítolási kamatláb felemelése feltételezhetően csökkentené a kölcsönzés teljes összegét, s ezáltal csökkentené a forgalmat még abban az esetben is, ha növelné a külföldi kölcsönöket, b) A forgalomnak a külföldi kölcsönzés útján való növekedése sem veszélyes, amíg nem vezet áremelkedéshez. Az áremelkedést szinte minden bizonnyal nyomon lehetne követni a Nemzeti Bankhoz benyújtott növekvő leszámítolási igényekből, s ez lehetőséget biztosítana bizonyos fékező befolyás gyakorlására. 7. A bank gyors és hatásos működését azonban akadályozza az a körülmény, hogy még nem képes saját kezdeményezésből növelni vagy csökkenteni a forgalmat. Fel kellene hatalmazni arra, hogy vásárolhasson és eladhasson értékpapírokat úgy, hogy növelje vagy csökkentse a más bankok által viselt terheket. 8. Annak a merev megszorításnak, hogy a kormány nem vehet fel kölcsönt a banktól, több nemkívánatos következménye van. a) Ha az ellenőrzést megszüntetnék, a kormánynak lehetősége volna kis rövid lejáratú kölcsönöket beszerezni más bankoktól, hogy ezáltal készpénzállományában időszaki tényezők miatt esetleg előálló átmeneti deficitjét pótolja. Sokkal jobb, ha minden ilyen ügyletet a Nemzeti Bank útján bonyolítanának le. Ha a kormánynak megengednék, hogy kincstári váltókat leszámítoljon előző évi rendes jövedelmeinek egy meghatározott hányadára megszabva, a bank az ilyen értékpapírokat — korlátozottan — olyan műveletekre használhatná fel, amelyek erősítenék ellenőrző befolyását a hitelhelyzet terén. 9. A bankot érintő legnehezebb és legkényesebb probléma a leszámítolási kamatláb-politikája. Megindokoltam azon véleményemet, hogy a banknak nagyobb az ellenőrző szerepe a helyzet fölött, mint a külső látszat mutatja. Ráadásul számolni kell még a leszámítolási kamatláb változásainak ismert lélektani hatásaival is. Mindamellett azok a feltételek, amelyekkel a többi bank és nagy iparág idegen kölcsönt vehet fel, korlátozzák a Nemzeti Bank megkülönböztetett hatáskörét. Leszámítolási kamatlábát könnyen állapíthatják meg olyan magasan, hogy nagymértékben hatástalanná válik. Véleményem szerint bölcsebb politika volna a bank részéről, ha — fémkészletének nemcsak gyors csökkenését, hanem indokolatlanul gyors növeke-