Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)

AZ 1931-ES KÖLCSÖN

álláspontot, amely az üzleti élénkség általános feltámadására számítana. Azt sem gondolom, hogy Magyarország általános ipari és pénzügyi szerkezete olyan volna, hogy annak a nyomásnak a felengedése, amelyet az áresések gyakoroltak a múlt évben, összekötve kölcsönadható tó'kéknek nagyobb kínálatával, képes volna egyrészt az értékpapírok, másrészt az áruk árának az alakulásában valamilyen erősen szembeszökő fellendülést előidézni. A budapesti értéktőzsde például határozottan helyi jellegű, s az ott kötött üzletek volumene nem nagy. Mindazonáltal a helyzet gondos ellenőrzést igényel. A Nemzeti Bank természetesen tökéletesen tisztában van a bekövetkezhető veszéllyel s annak a szükségességével, hogy felkészülten nézzen szembe vele. Ahogy én látom, a valódi veszélyt az olyan kölcsönök jelentik, amelyeket nem üzleti haszon szerzése céljából vesznek fel, hanem azért, hogy a „helyzeten javítsanak". Egy-két jellegzetes példával fogom megvilágítani, hogy mire gondolok. Folyamatban vannak olyan vállalkozások, amelyek hosszú lejáratú mezőgazdasági hitelekre akarnak külföldi pénzt biztosítani. Pontosan a földvásárlást megkönnyítő hosszú lejáratú hitelek azok, amelyekre Magyarországnak jelenleg nincs szüksége. A földátruházások nem növelik az ország termelőképességét, az ilyen kölcsönök valódi hatása attól függ, hogy az eladónak mi a terve a pénzzel. Tiszta hatásuk, például, a termelés növelése helyett lehet a fogyasztás növelése. Kétségtelen, hogy sok esetben az ingatlan-jelzáloggal lekötött hosszú lejáratú kölcsön a gazdálkodó forgótőkéjének kiegészítésére szolgálhat. Jobb azonban, ha az ilyen célokra használt hitel határnaphoz és megfelelően megállapított feltételekhez kötött. Természetesen az a veszély is fenyegethet, hogy a kormány (az ellenőrzés alól felmentve) a kölcsönvett tőkéket elkölti, egyrészt a politikai nyomás válaszául, vagy az ilyen kiadások hatásának helytelen értelmezéséből kifolyólag. VI. A PÉNZFORGALOM A valuta eredményes megszilárdulásának hatásai igen sok szempontból a várakozásnak megfelelően érvényesültek. Meg kell jegyezni, hogy a rendkívüli pangás és a veszélyes spekulatív forgalomnövekedés között nagyobb sikerrel alkalmaztak egy szilárd közvetítő módszert, mint más országokban, ahol a stabilizációt végrehajtották. A valuta megszilárdulását a pénzforgalom szokásszerű gyors megnövekedése (hogy az árszintet utolérje), a nagykereskedői ár rohamos emelkedése, a kiskereskedelmi árak és munkadíjak vontatott emelkedése, a bankbetétek ugrásszerű növekedése és a többi ismert jelenségek kísérték. 1924 májusában a külföldi eredetű áruk árai viszonylag sokkal magasabbak voltak, mint a magyar eredetű árukéi, mert a külföldi eredetű árucikkek ára a tőzsdei árral együtt emelkedett. A stabilizáció után a külföldi áruk árai meglehetősen állandóak maradtak (kivéve az 1924. év végén bekövetkezett áresést), miközben a hazai áruk árai emelkedtek, bár nem egyenletesen, mígnem 1925 elején lefelé haladó mozgás kezdődött, ami hamarosan tapasztalható volt a külföldi áruk árának alakulásában is. A magyar áruk árának jellegzetes mozgását bizonyos részben a mezőgazdasági termények világárfolyamának mozgásával kell összefüggésbe hozni. A mozgás jelentős részét azonban a pénz stabilizációja okozta, amely lehetővé tette, hogy a kétfajta áru árai jobban összehangolódjanak. Ha ez