Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)

AZ 1931-ES KÖLCSÖN

50%-os értéknövelést kell végrehajtanunk, hogy számításba vegyük az arany vásárlóerejének bekövetkezett csökkenését. Már kiszámítottuk hozzávetőlegesen, hogy a mai Magyarország teljes évi vagyontermelése a háború előttinek nem több mint kétharmada. Az évi vagyontermelés természetesen egyenlő az ország évi összjövedelmével. Minthogy pontos eredmény nem mutatható ki, feltételezhetjük, hogy a teljes nemzeti jövedelemben való egyharmados zsugorodást ellensúlyozza az arany értékének egyharmados csökkenése úgy, hogy Magyarország jelenlegi államjövedelme körülbelül annyi, mint volt a háború előtt. Ha Magyarország teljes adóösszegét meg akarjuk állapítani, az 1925/26-ra tervezett költségvetés 607 milliónyi jövedelmét véve, levonva körülbelül 100 milliót a dohányés sómonopóliumból befolyó jövedelemrész címén, amit nem lehet elfogadhatóan adózásnak tekinteni, s hozzáadva 100 milliót városi és helyi adó címén, mintegy 600 millió aranykoronát kitevő összeget nyerünk. Ez az összeg a durván megállapított 3 600 000 000 nemzeti összjövedelemnek 16—17%-át teszi ki. Nyugodtan következtethetjük, hogy Magyarországon az adók a teljes nemzeti jövedelem 14—18%-át alkotják, s egészen bizonyos, hogy többet 12%-nál, s kevesebbet 20%-nál. Könnyen megtörténhetik, hogy az adók útján behajtott összeg jelentősen nagyobb lesz, mint amilyet a költségvetés előirányoz, ez azonban csak abban az esetben fog talán feltűnni, ha ennek megfelelően a nemzeti jövedelem is növekszik. Az adózás súlya nem csupán egy ország gazdagságától és bevételétől függ, hanem az adórendszer természetétől és a megterheléstől is. Ahol kicsi az átlagbevétel, az adókivetés meghatározott arányszáma által megállapító*! adóteher nagyobb, mint ahol az átlagjövedelem nagy. Ha 15%-ot számítunk Magyarország jövedelméből adózásra, ez olyan teherrel egyenlő, amilyet mondjuk, Franciaországban 20 %-os adó jelentene. Szinte bármilyen mértéket használva összehasonlítási alapul, Magyarország adóterhe súlyos, még ha nem is annyira, mint néhány, a háborúban részt vett más országé. Magyarország főleg a közvetett adókra támaszkodik. Az egyenes adókkal összehasonlítva, a közvetett adók mindeddig nem örvendtek nagy népszerűségnek az állami pénzügyi szakértők előtt, bár, véleményem szerint, most valamivel nagyobb megértéssel kezelik, mint húsz évvel ezelőtt. Nagyobb terhet jelentenek, mint az egyenes adók, amennyiben viszonylag sokkal súlyosabban nehezednek a szegényekre, mint a gazdagokra, annak ellenére, hogy a közvetett adók, amelyek meglehetősen állandó szinten mozogtak sok éven át, alkalmasak arra, hogy súlyuk eléggé eloszoljon. A kereskedelemre és iparra nehezedő fojtó hatásuk kisebb, mint az egyenes adóké. Röviden: nem látom be, miért kellene Magyarországnak jövedelmi rendszerében gyökeres változások előidézését siettetnie? Hatékony jövedelemadót kellene bevezetnie a közvetett adók részleges pótlása céljából. Nem tartom valószínűnek, hogy sok eredményt érne el a jelenlegi jövedelemadó adminisztrációjának a megjavítása által. Sokkal inkább kecsegtetne sikerrel egy új irányelveken alapuló új adó kivetése. A jövedelemadó kivetésének a sikere nagymértékben függ az adófizető együttműködésének a biztosításától. Ez a magyarázata annak, hogy miért nincs éneimé a jelenlegi jöve-