Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)

AZ 1922-ES VÁLASZTÁSOK

Bethlen ez ügyben is ismételten kérte Klebelsberg Kuno gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter segítségét. Lévay Mihály katolikus pap, 1906-tól országgyűlési képviselő, függetlenségi párti, majd Kossuthpárti programmal. A második nemzetgyűlési választásokon mint az Egységes Párt tagja lett képviselő. Az Egységes Párt alelnöke. 36 b 1923. november 10. KLEBELSBERG KUNO GRÓF VALLÁS- ÉS KÖZOKTATÁSÜGYI MINISZTER LEVELE BETHLEN ISTVÁN GRÓFHOZ A PÉNZÜGYMINISZTERNEK LÉVAY MIHÁLY ÉRDEKÉBEN A KEGYÚRI CSALÁD KÉPVISELŐJÉNÉL, HIRSCH ALBERTNÉL VALÓ KÖZBENJÁRÁSA ÜGYÉBEN Igen tisztelt Barátom! Folyó évi november hó 3-án kelt becses soraidra válaszolva szóbelileg már volt szerencsém veled közölni, hogy a püspök és köztem teljes az egyetértés abban a tekintetben, hogy Lévayt a hatvani prépost-plébánosságra szeretnénk emelni. Az ügy ilyen kedvező megoldását csak az hátráltatja, hogy Hirsch Albert, a kegyúr Hatvány család képviselője Richter János volt képviselőt erőlteti, és sajnos, ily irányú kérésemnek eddig nem engedett. Nekem Hirschsel szemben kényszereszközök nem állnak rendelkezésemre, ha azonban a pénzügyminiszter Lévay érdekében nyomást gyakorolna rá, semmi kétségem nincs abban a tekintetben, hogy célt érnénk. Amennyiben tehát Lévay kinevezésére különös súlyt méltóztatsz helyezni, nagyon kérlek, légy szíves Hirschnél Lévay érdekében interveniáltatni s a pénzügyminiszter lépésének eredményét velem közölni. Kiváló tisztelettel igaz híved: Klebelsberg B/8—1923—429. — Gépelt tisztázat, a levélíró aláírásával. A levélpapír lila dombornyomása fejléce: Magyarország körben elhelyezett középcímere „M. KIR. VALLÁS- ÉS KÖZOKTATÁSÜGYI MINISTER" körfelirattal. — Klebelsberg tanácsainak megfelelően Bethlen Kállay Tibor pénzügyminiszterhez fordult. 1923. november 27-i levelében többek között a következőket írta: „Lévayra, mint pártunk egyik vezéremberére, ki a kormány politikájának legodaadóbb és ugyancsak befolyásos támogatója, figyelmedet külön felhívnom bizonyára nem kell. Utalni kívánok azonban azon rendkívüli szűkös anyagi körülményekre, melyek közt él, s amelyek jó részben éppen köztudomású jótékonyságának és a közért való áldozatkészségének a folyományai. Ezekre való tekintettel szeretnék helyzetén javítani, amire a hatvani plébániának számára megszerzésével kínálkozik megfelelő alkalom. Szíves intervenciódat tehát nagyon kérem."