Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)

AZ 1922-ES VÁLASZTÁSOK

1923. március 13. MAILÁTH JÓZSEF GRÓF LEVELE BETHLEN ISTVÁN GRÓFHOZ BELPOLITIKAI KÉRDÉSEKRŐL ÉS A NAGYBIRTOKOSOK NÉHÁNY PANASZÁRÓL Tisztelt Barátom! A múltkori estélyeden való búcsúzásom alkalmával említettem, hogy egypár fontos dolgot szíves figyelmedbe fogok ajánlani: ezt röviden a következőkben teszem meg: 1. Valahányszor Budapesten vagyok, el szoktam olvasni a „Nép" és a „Szózat" című lapokat. — Különösen a „Nép"-et nagyon jó lapnak tartom, de a lap témáiban és különösen kifejezéseiben erős kilengéseket enged meg magának. — Teljesen igazuk van azoknak — még az ellenségeinknek is — akik ezt a tónust kifogásolják. — A konszolidációnak, a jogrendnek és a végleges belbékének — ami most a fő feladatunk — nem tesznek jó szolgálatot e kilengések. 2. Nem tudom: mennyire nélkülözhetetlen neked GÖMBÖS; de ez sokak szemében — még a higgadtabb politikusok és a nem politizáló, objektív gondolkozású embereknek is — vörös posztó. — Valami módot kellene találnod, hogy őt — ha már nem lehet teljesen mellőzni, legalább neutralizálni. 3. A Tisza-szabályozó társulatok válság előtt állanak! Nincs pénzük a megélhetésre, vagyis a tisztviselőik fizetésére és a rezsire, dacára annak, hogy a kivetés a 30-szorosa már a legtöbb társulatnál a békebeli kivetésnél [sic!]. De különösen nincs pénzük a szén beszerzésére, tehát a szivattyúzásra; továbbá védműveik biztosítására, a belvízlevezetés fokozatos fejlesztésére — már a többtermelés szempontjából —, amelyre a Földművelésügyi Minisztérium őket szorítja, anélkül, hogy a kellő pénzforrásokról gondoskodna. — Ha nem kapnak a társulatok egyrészt rövid lejáratú kölcsönöket vagy segélyeket, és valami formában amortizacionalis kölcsönöket, tehát ha nem kapnak hitelt; tönkre fognak menni, és Csonka-Magyarországnak leggazdagabb vidékei lassan el fognak sorvadni. — A pénzügyminiszter el fogja veszíteni fizető alanyait, és ha a Tisza völgyén bármely társulatnál katasztrófa fog beütni: sokkal több pénzt fog kelleni neki kidobni, mint ha most idejében a társulatok hóna alá nyúlna. — Én ezt a pénzügyminiszternek magának — aki, mint minden magyar pénzügyminiszter mindig későn jön a pénzbeli segítséggel — megmondottam; de megmondottam a földművelésügyi miniszternek is, és leszögeztem a Tiszavölgyi Társulat jegyzőkönyveiben, hogy ezen intő szavaim megtalálhatók legyenek papiroson, ha a katasztrófa egyszer bekövetkezik! 4. Az erdőbirtokosok az erdőváltság terminusának kitolását kérelmezték; továbbá az újabb kiszámítás elkészítését és hogy őket a végleges kirovás előtt meghallgassák. — Ez még eddigelé nem történt meg, dacára annak, hogy ezt úgy a földművelésügyi miniszter, mint a teljhatalmú erdőkormánybiztos KAAN megígérte. 5. A részben megszállt szabályozási társulatok végleges elszakítását el kellene odázni — már az integritás szempontjából — és legalább három évre egy közös megélhetési modus vivendit találni. Én ez irányban a múlt heti földművelésügyi ankéton ily irányban felszólaltam, ellenezve a szétszakítást azon mottó szerint: „Qui habét vitám,