"Bethlen Gábor és kora" – Katalógus a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Hajdú-Bihar Megyei Levéltára és Győr-Sopron Megyei Levéltárának Soproni Levéltára közös kiállításáról (Budapest, 2013)
Dominkovits Péter - H. Németh István: Bethlen Gábor 1619-1621. évi hadjárata és Sopron
Bethlen Gábor 1619-1621. évi hadjárata és Sopron 39 A helyzeten a szabad királyi városok együttes fellépése és negyedik rendként való közös tiltakozásuk sem javított, és a következő országgyűléseken is két évre rótták ki a taxát. A 16. században a szabad királyi városok adófizető-képessége igen jó volt: a kirótt adókat minden esetben kifizették, sőt a kialakuló védelmi rendszer finanszírozását kölcsönökkel és jelentős hadiszállításokkal segítették. Ez a helyzet volt jellemző a 16-17. század fordulóján vívott hosszú háború időszakára is, amikor pedig - mint azt korábban bemutattuk - a városokra a korábbinál jóval állandóbb és összegét tekintve is nagyobb adóteher hárult. A városokra kirótt adók nagyságának növelése és a kivetés állandóbbá tétele okozta azt a helyzetet, hogy amíg a 16. században inkább a városoknak tartoztak a kamarák, úgy a 17. századra a városok jelentős adóhátralékokat halmoztak fel. Nem véletlen, hogy ez volt az az időszak, amikor az Udvari Kamara sorra hozta azokat a rendelkezéseket, amelyek a hátralékok mielőbbi behajtására vonatkoztak.11 A városok jelentősen megcsappant adófizetési képességére mutat az is, hogy a 17. század első éveitől kezdve terjedt el a városi számadások között az ún. adóhátralékkönyvek vezetése. Ezekben a kötetekben írták össze, hogy az egyes háztartások mennyi adóval tartoznak a városnak. Nagyszombat esetében - amit analógiaként foghatunk fel - meg tudtuk vizsgálni, milyen tendenciák jellemezték az adófizető-képesség alakulását. E vizsgálatok rámutattak arra, hogy a 17. század első harmadára a fizetési morál is gyenge volt, mivel a behajtás évében a kivetett adóknak mindössze a 30%-át fizették ki. Az első négy évben a hátralékot erről a 70 százalékról sikerült 25 százalékra csökkenteni. Az évek folyamán ez 20% körül állandósult, vagyis a kivetett adók ötödét a város képtelen volt bármilyen módon behajtani.12 Ennek okai részben a háborús körülményekkel is összefüggenek, hiszen a magyarországi kereskedelem árucikkeinek fő felvevő piacát, a délnémet, sziléziai és lengyelországi városokat a hadjáratok jelentős mértékben érintették, részben közvetlenül (Krakkó elfoglalása és kirablása), részben közvetve (a háború általános elszegényítő hatásai miatt visszaesett belső piac). A sziléziai és lengyelországi, közelebbről a krakkói piac összeomlása a soproni borkereskedelmet is erőteljesen érintette, mivel a krakkói piacon jelentős mennyiségű soproni bort értékesítettek a 17. század folyamán.13 A gazdaság hanyatlásához és ezzel összefüggésben az adófizető-képesség csökkenéséhez részben a háború finanszírozása miatt állami eszközökkel felpörgetett infláció is jelentősen hozzájárult. Az uralkodó által elrendelt, mesterségesen gerjesztett infláció elsődlegesen a háborúk finanszírozását, az államháztartás hiányának csökkentését célozta meg. Közvetlen hatásai azonban a gazdaságra igen nagy hátrányokkal jártak. A koraújkorban a pénzérmék valódi értékükön forogtak, amit az határozott meg, hogy mekkora volt a nemesfémtartalmuk. Éppen ezért, ha túl sok rossz pénz került forgalomba - mint általában az államilag irányított inflációk idején -, akkor senki nem akarta elfogadni a csekély értékű érméket és nem akarta kiadni jó értékűeket. Ebben az esetben a kereskedés megtorpant, az áruk nem cseréltek gazdát. A 17. században az ún. „Kipper und Wipper" korszakban ez a pénzrontás általánossá vált és egész Európában pénzügyi gondokat okozott.14 Az így elterjedt rossz értékű monéták, ún. polturák (sziléziai és lengyel háromgarasos érmék) leértékelésével kapcsolatban már az 1622. évi soproni országgyűlésen is törvényt alkottak. Az országgyűlésen elhatározott devalvációt 11 H. Németh István: Várospolitika és gazdaságpolitika. I. m. 1. köt. 225-262. 12 H. Németh István: Városok a csőd szélén. A magyarországi szabad királyi városok eladósodásának hátteréhez. A történettudomány szolgálatában: Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére. Szerk. Baráih Magdol- na-Molnár Antal. Bp.,-Győr, 2012.167-185. 13 Zimányi Vera: Magyarország az európai gazdaságban 1600-1650. Bp., 1976. 14 Paas, Martha White: The Kipper und Wipper Inflation, 1619-23. An Economic History with Contemporary German Broadsheets. New Haven, 2012. Összefoglalóan lásd Búza János: Kipper-pénzek a mérlegen. Az 1620-as évek inflációjának két korszaka. Századok, 134. évf. 2000. 881-912.
