"Bethlen Gábor és kora" – Katalógus a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Hajdú-Bihar Megyei Levéltára és Győr-Sopron Megyei Levéltárának Soproni Levéltára közös kiállításáról (Budapest, 2013)
Szendiné Orvos Erzsébet: Bethlen Gábor Debrecennek adományozott oklevelei
32 Szendiné Orvos Erzsébet-!M»| |«||«| |«| M Vámmentesség A csupán árokkal és tövissel körülvett Debrecen Kelet-Magyarország kereskedelmi központja volt: itt cseréltek gazdát az Alföld, a Felvidék és Erdély árui. A lakosság számottevő része foglalkozott fuvarozással, szekerezéssel, és a Brassóból, Nándorfehérvárról hozott török árukat szállították Lengyelország felé a tokaji réven át Kassáig, Eperjesig, Bártfáig. Debrecen kereskedelme számára tehát nagyon fontos volt az is, hogy a debreceni kereskedők ne fizessenek harmincad vámot az országban áruik után, hiszen ha minden vámhelyen fizettek volna áruik után, nem lett volna értelme, hogy kimozduljanak a városból. Debrecen már egész korán, 1411-ben Zsigmondtól nyerte el a harmincadmentességet.22 Királyaink ismételten megerősítették, illetve további adómentességben részesítették a várost. Az erdélyi fejedelmek is elismerték e kiváltságot, illetve újabbakkal gyarapították e privilégiumot. Bethlen Gábor 1625-ben23 és 1627-ben24 Debrecen város polgárai és lakosai részére biztosította és megerősítette a teljes vámmentességet. A vámszedők bizonyára gyakran megsértették a vámmentesség kiváltságát, ezért is kellett ismételten megújítani. Gyakran fordultak az erdélyi fejedelmekhez sérelmeik megtorlása végett, ők pedig megparancsolták a vámszedőknek, hogy ne zaklassák a debreceni kereskedőket. Bethlen Gábor 1623-ban a szoboszlóiak ellen lépett fel, ugyanis az általuk készített hídon csak vámfizetés esetén voltak hajlandók átengedni a debreceni kereskedőket.25 Végül Bethlen hathatós közbelépésére 1634-ben - Debrecen kiváltság- leveleire hivatkozva - Szoboszló lemondott a vámszedésről. A felsorolt vámmentességek alapján joggal hihetnénk, hogy a debreceniek igen kedvező helyzetben kereskedhettek. A valóságban azonban több okból is sérült ez a kiváltság. A vám- mentesség egyrészt nem vonatkozott minden vámhelyre. Fia vonatkozott is, gyakran nem tartották tiszteletben. Veszélybe került fegyveres harcok idején, főleg a 17. század végén. Az oszmán területeken folyt kereskedés pedig sok bonyodalommal járt. Nem volt ritka sem a magyar, sem az oszmán területeken az indokolatlan vámok szedése sem. A visszaélések oka természetesen gazdasági jellegű volt, hiszen komoly kára származott a földesuraknak és az államnak, hogy a debreceniek nem fizettek vámot. A Kamara ezért 1690-ben mindent megtett, hogy eltöröljék a város vámmentességét. Hosszas alkudozás után végül 1693-ban, a szabad királyi városi jogról szóló oklevélben26 kimondták, hogy az országon belül továbbra is teljes vámmentessége van Debrecennek, az országhatárokon pedig fél harmincadot kellett fizetni. Ekkorra azonban már Debrecen kereskedelme erőteljes hanyatlásnak indult. Céhek A virágzó mezőgazdasági árutermelés és kereskedelem a kézműipar fellendülését is elősegítette. A város társadalmának számszerűen legnagyobb középrétegét a céhes iparosok alkották. A városi cím megszerzését (1361) követően 27 féle iparágban alakultak céhek, amelyek a helyi szükségleteket messze meghaladva az Alföld távoli vidékeit is ellátták egyszerű, nem luxuscélokat szolgáló cikkekkel. A mesterséget űzők közül különösen az ötvösök és asztalosok európai mértékkel mérve is művészi szinten dolgoztak. Tekintélyüket mutatják, hogy a 22 MNL HBML XV. 21/a. Meo 14. 23 MNL HBML XV. 21/b. Muo 117. 24 MNL HBML XV. 21/b. Muo 123. 25 MNL HBML IV. A. 1021/b. 2. d. No. 184. MNL HBML XV. 21/b. Muo 203. 26
