"Bethlen Gábor és kora" – Katalógus a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Hajdú-Bihar Megyei Levéltára és Győr-Sopron Megyei Levéltárának Soproni Levéltára közös kiállításáról (Budapest, 2013)
Szálkai Tamás: A bihari és szabolcsi hajdúk Bethlen Gábor idején
25 A bihari és szabolcsi hajdúk Bethlen Gábor idején főkapitány ellen, hogy körbezárja Ecsedet és Káliót.17 Bethlen válaszlépése erélyes volt. Rhé- deyt több ízben is utasította, hogy a hadra foghatókat bérelje fel, a hajdúkapitányokat keresse meg, s aki nem tart vele, azokat tartóztassa le, a „csoportostul" csavargó hajdúkat pedig vagy „eskettesse az mi hűségünkre, vagy ha azt nem akarják, vágassa az ebeknek le iiket."18 A Homonnai pártján lévő hajdúk 1616 októberében azt a hírt kezdték terjeszteni, hogy Bethlen Váradot és Jenőt is át akarja adni a töröknek, s meg sem várva a nádor válaszát, Gombos András vezetésével beütöttek Erdélybe. Miután Ali budai pasa és Mehemet temesvári pasa,19 valamint a nádor is a békesség mellett foglalt állást, felszólították Dóczyt, hívja vissza és oszlassa fel az önfejű támadókat. Thurzó nádor megparancsolta Forgáchnak, hogy az áruló Gombos András kapitányra és hadnagyaira támadjanak rá a királyi hajdúk, sőt Bethlent is kérte, segítsen a rendteremtésben, aki nyilván örömmel tett eleget a kérésnek.20 Az erdélyi seregek végül Dés mellett súlyos csapást mértek Gombos csapataira, majd egészen Debrecenig vonultak. Ezt követően az Udvar nem toborozott hajdúkat Bethlen ellen, sőt a magyarországi követek kérték tőle, hogy „császár urunk hajdú városit az ő Fölsége hűségétől ne idegenítse el.”2'1 A harmincéves háborúban is fontos szerep hárult a hajdúkra. A fejedelem jól ismerte a kor hadművészeti eredményeit és tisztában volt azzal, hogy ütőképes - megfelelő fegyverzettel és hadi tapasztalatokkal rendelkező - hadsereget, elsősorban a hajdúkra építhet. Bethlen hadainak egyik első gyülekezési helye Debrecen lett, ahol már 1619 nyarán, a piactéren kitűzték a fejedelem toborzó zászlóit, ide várva a bihari és szabolcsi hajdúkat egyaránt.22 Maga a fejedelem szeptember közepén néhány napig tartózkodott a városban. Innen küldte szét kiáltványát a rendeknek, amiben leírja, hogy a csehek megsegítésére, a Habsburgok fenyegetése, a haza és vallás védelmére fogott fegyvert.23 Szeptember 1-én Bethlen szövetségese, Rákóczi György hajdúival Terebesen aratott győzelmet Homonnai fölött, majd négy ezer katonájával bevonult az önként kaput nyitó Kassa városába, ahol elfogták az újonnan kinevezett felső-magyarországi főkapitányt Dóczy Andrást. Ezekben a napokban Fáy Péter a Hernád menti hajdúkat toborozta, de Sárospatakon is gyülekeztek a hadak Bethlen zászlai alá. A régóta fizetetlen királyi hajdúk is szinte azonnal csatlakoztak a fejedelemhez, aki így szinte akadálytalanul vonult végig Felső-Magyarországon és foglalta el Fülek, Szécsény, Drégelypalánk és Érsekújvár várát. Nagy győzelmet aratott Pozsonynál, ahol nemcsak a várost és várat, hanem a királyi koronát is megszerezte, majd Rhédey parancsnoksága alatt mintegy tízezer lovas hajdú indult Morvaországba, ahol jelentős károkat okoztak a császári haderőnek.24 A következő év eleji fegyverszünet után Bethlen dunántúli hadjáratra szánta el magát, ahová a Váradon 6000 forintért toborzott négyezer válogatott lovas és ezer gyalogos hajdúval útnak indította Rhédeyt,25 majd Flaller György és Halasi Fekete Péter csapatai is csatlakoztak hozzájuk. A királyi helyőrségek sorra adták fel a várakat, bár Lakompaknál Henri-Duval Dampierre tábornok győzelmet aratott és sikertelen maradt Hainburg ostroma is. Pozsonyt viszont sikerrel védték meg - a többnyire hajdúkból álló védők - a váratlan támadástól. A nikolsburgi békéig küzdő 17 Nagy László: A hajdúk Bethlen Gábor Habsburg-ellenes harcaiban. Magyar Történeti Tanulmányok Vili. Szerk. Szendrey István. Debrecen, 1975. 15. 1K BPL 72-77. 19 Mehemet pasa azt üzente Dóczyval az engedetlen hajdúknak, hogy „városokat, falujokat a széllel futtatom el, magokat szablyára hányatom, feleségeket, gyermekeket rabságra vitetem." Történelmi Tár, IV. 446-448. 211 EOE VII. köt! 394-395. 21 EOE VIII. köt. 539. 22 Nagy László: Debrecen a nagyhatalmak ütközőpontján. Debrecen története a kezdetektől 1693-ig. Szerk. Szendrey István. Debrecen, 1984. 330. 23 Magyar Történelmi Tár, X. 9-10. 24 Részletesen lásd Nagy László: Bethlen Gábor a független Magyarországért. Bp., 1969. 170-171. EOE VII. köt. 546-547. 25
