"Bethlen Gábor és kora" – Katalógus a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Hajdú-Bihar Megyei Levéltára és Győr-Sopron Megyei Levéltárának Soproni Levéltára közös kiállításáról (Budapest, 2013)
Oborni Teréz: Erdély kiváltságos rendjei és népei a fejedelemség korában
18 Oborni Teréz Bethlen Gábor uralkodásának idejére, már - ahogyan maga a fejedelem becsülte az egész székelység között már tízezernél is több jobbágy volt. Bethlen trónra lépésétől kezdve szilárd elhatározottsággal próbálta megállítani a közszékelyek jobbágyosodási folyamatát. Az egész székelységre is kiemelt figyelmet fordított, már 1614-ben általános lustrum készítését rendelte el. Igyekezett a már jobbágysorba jutottakat visszairányítani a hadkötelezettek, azaz a szabad székelyek közé. Egyúttal adózásra is akarta szorítani a székelyeket, nyilvánvalóvá téve számukra, hogy nem menekülhetnek az adózás elől a jobbágyi állapotba. A fejedelem 1622-ben a besztercei országgyűlés elé tárt indítványában kifejtette, hogy ha rendesen megadóztatják a székelyföldi jobbágyokat is, ugyanúgy, mint a vármegyeieket, akkor azok számára már nem lesz olyan csalogató és vonzó a jobbágyi állapot.20 Bethlen Gábor uralkodása alatt arra is törekedett, hogy támogatóinak táborát a székelység soraiból is erősítse, erre a jól bevált nemesség- és címeradományozást is felhasználta. Uralkodásának ideje alatt létrejött egy székely nemesi réteg, amelynek tagjai a későbbi fejedelmek alatt is rangos pozíciókat viseltek. I. Rákóczi György azzal kötelezte örök hálára székely népét, amikor 1636-ban ősi szokásra hivatkozva ismét érvénytelenítette a Székelyföldre nézve a ius Regiumot. Szászok Az Erdélyben a középkortól fogva egészen a 20. századig élt, német nyelvet beszélő lakosságot összefoglalóan szászoknak nevezzük. Első betelepítésük II. Géza uralkodásának idejére (1141-1161) tehető, amikor is Nagyszeben környékére és az Olt folyó völgyébe németek érkeztek a Rajna és a Mosel folyók vidékéről. A 12-13. században azután sorra érkeztek újabb népcsoportok, amelyeket a források többféle módon neveztek: flandrenses, theutonici, saxones. A királyi hívásra, határvédelmi célból beérkező népesség számára adott dél-erdélyi, királyi tulajdonú területet, a későbbi Szászföldet Királyföldnek (Terra Regis) is nevezzük. Az érkezők nagy része földművelő paraszt volt, akik csoportokban, fegyveres vezetőik irányításával jöttek be az országba. Ezeket a katonákat, akik később a megtelepedett falvak vezetői is lettek, gerébeknek (gräve, comes) nevezték. Ok egyszerre rendelkeztek az adott falu fölötti közigazgatási, katonai, bíráskodási hatalommal, így hamarosan vagyoni tekintetben is kiemelkedtek. Számosán bekerültek közülük a magyar nemesség soraiba. A szászok erdélyi viszonyait meghatározó privilégiumlevelet, az Andreanumot szintén II. András adta ki 1224-ben. Ennek értelmében a szászok közösségének az országon belül 500 fővel, a határokon kívül 100 vagy 50 fővel kellett részt vennie a király hadseregében. Önkormányzati jogot és az egy összegben történő adófizetés szabadságát is megkapták. Erdély területén a középkorban kialakultak a fontosabb települések, mint központi helyek körül a szász székek: Nagyszeben, Nagysink, Kőhalom, Szászsebes, Szászváros, Szerdahely, Medgyes, Segesvár, Nagyselyk és két kerület is létrejött: a Besztercei és Brassói districtus.21 A szászok kiváltságait 1486-ban Mátyás király kiterjesztette az összes erdélyi szász településre, ekkortól beszélhetünk a szászság közjogi egyesüléséről, az ún. Szász Univerzitás (Universitas Saxonum, Sächsische Universität, Sächsische Nationsuniversität), azaz a szászok közösségének létrejöttéről. Ennek vezető tisztségviselője volt a legfőbb városuk, Nagyszeben polgármestere, főkirálybí20 A rendek előterjesztése és a fejedelem válasza: Erdélyi Országgyűlési Emlékek VIII. (1621-1629). Szerk. Szilágyi Sándor. Bp., 1882. (Monumenta Hungáriáé Historica III. Monumenta Comitialia Regni Transylvaniae) 104-106. A törvénycikk: 1622:XIII. tc. Uo. 114. Draskóczy István: Az erdélyi Szászföld demográfiai helyzete a 16. század elején. Erdélyi Múzeum, 61. 1999. 1-2. sz. 1-30. 21
