Hargitainé Báczy Orsolya: Az országos községi törzskönyvbizottság iratai : Betűrendes mutató (Budapest, 1979)

Radnóti Dezső és Mar lei Sándor az Erdélyrészi Kárpát Egyesület, Merza Lajos az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület képviseletében. I. A BIZOTTSÁG MŰKÖDÉSE Az első ülés feladata a névmegállapitási munka előkészítése volt. Ennek érdekében a belügyminiszter közreműködését kérték, hogy a törvényhatóságoktól, egyházi szervektől és magánszemélyektől a megfelelő adatokat begyüjthessék. A beérkező válaszokat vármegyénként osztották szét egymás között, hogy ki-ki megtehesse észrevételeit. Ezen az ülésen dolgozták ki a községek előnevelnek megállapitásánál irányadó elveket. Kimondták, hogy a többször előforduló helynevek kiküszöbölésére mindenkor uj nevet kell alkotni. Az eredeti nevet a történeti elsőbbség vagy a település gazdasági, kulturális és központi jelentősege, valamint az döntötte el, hogy van-e postája, vasút- vagy hajóállomása. Az uj nevek alkotásánál figyelembe kellett venni a régebben használt nevet, a magyaros hangzást, a hegy- és vizrajzi adottságokat, a helység történeti múltját, természeti adottságait, a gazdasági, kulturális és nemzetiségi viszonyokat. Ekkor még az az álláspont uralkodott, hogy az előnév nem lehet azonos a vármegye nevével. Arra is törekedtek, hogy az uj nevek lehetőleg ne legyenek hosszúak, s ne kezdődjenek azonos betűvel, hogy rövidités esetén elkerülhessék a tévedéseket. Ha azonos nevü helységek megkülönböztetésére a postai vagy vasúti gyakorlat már kialakitott bizonyos jelzőket, a Bizottság a névalkotásnál ezt is figyelembe vette. A külterületi lakott helyek nevének megállapitásánál egyetlen szempontot tartottak szem előtt: egy megyén belül ne legyen Jfeettő azonos nevü. A Törzskönyvbizottság tagjai ekkor állapodtak meg abban is, hogy egy-egy vármegye községeinek névváltoztatása egyszerre lépjen életbe, e ha halaszthatatlan névváltozás merülne