Hargitainé Báczy Orsolya: Az országos községi törzskönyvbizottság iratai : Betűrendes mutató (Budapest, 1979)
elkészített jegyzékét bizottsági küldött viszi el a törvényhatóságokhoz, hogy igy a személyes megbeszélés előnyeit is kihasználhassák. Először Jász-Nagykun-Szolnok, Békés, Heves, Bács-Bodrog, Csongrád anyagát készítették el ily módon, s a személyes tárgyalás valóban eredményesnek bizonyult. A külterületi lakott helyek névmegállapitása az elvi állásfoglalás után a gyakorlatban gördülékenyen haladt. Egyegy vármegye helységeinek névmegállapitása után, araikor már minden név végleges formát kapott, a külterületi lakott helyeknél könnyebb volt a községekkel közös -álláspontot kialakitani, gondot csak egy-egy tulajdonosról elnevezett lakott hely névváltoztatása jelentett. Az Ulésjegyzőkönyvekben 1931-ig nincs is különösebb emlités a külterületi lakott helyekkel kapcsolatban. Ebben az évben is csak azért merült fel ez a kérdés, mivel a Központi Statisztikai Hivatal tapasztalata szerint a puszták, telepek és egyéb lakott helyek nevének megállapítása óta nagymértékű változások történtek. Ennek megoldása várt a Törzskönyvbizottságra, A Bizottság elismerte a változásokat, de továbbra is csak az 1898..évi törvény szellemében volt hajlandó a kérdés rendezésére. Az Országos Községi Törzskönyvbizottság foglalkozott a vasúti és hajózási megállóhelyek névváltoztatásával is, A Magyar Államvasutakkal a Bizottság megegyezett, hogy a menetrendeket csak a végleges nevek kialakulása után változtatják meg, A kereskedelemügyi miniszter azután 1902-ben rendeltével, hogy a MÁV dijszabási és kilométermutatójában, az uj menetrenben már a megállapitott helyneveket használják. Ha a kettős állomásnevek elkerülhetetlenek voltak, a Törzskönyvbizottság a kötőjel helyett az "és" szócska alkalmazását javasolta, A Bizottság a névváltoztatásokat minden területen érvényre juttatta, igy a térképeken, az iskolai tankönyvekben, az okmányokon, a szakminisztériumok kiadványaiban és természetesen a közigazgatás valamennyi területén.