Hajnal István: Az 1642. évi meghiúsult országgyűlés időszaka (Budapest, 1930)

Bevezetés

get. Valóság az, hogy szívesen állítottak volna hadat a végekre nagyobb költségekkel is, de nem akarták fizetni azokat a végőrségeket, amelyek ez időben már a bécsi haditanács korlátlan parancsa alatt állottak. Ez őrségek rendeltetése nem csupán a török megfékezése volt ; és ha az udvarnak, a sérelmek orvoslását megtagadván, félnie kellett az elégedetlen ország felfegyverzésétől, bizonyára csak az ő politikáját okolhatjuk a magyar védelmi rendszer végzetes bomlásáért, nem pedig a nemzet érzéketlenségét saját létkérdéseivel szemben. A prímás nem is mer egész határozottsággal állást foglalni a megyék ajánlatával szemben. Nem azért írja meg aggodalmait, — végzi levelét, — hogy visszatartsa az uralkodót az ajánlat elfogadásától és hogy azután őt okolhassák majd a török pusztításaiért és a hódoltatásokért ; maga is figyelmezteti őfelségét a vádakra, amelyek, igen veszélyes következményekkel, visszautasítás esetén támadhatnak az ország lakói között, hogy sem meg nem védik őket, sem pedig maguk védekezését meg nem engedik. Mást nem ír tehát, mint hogy kötelességének tartotta közölni aggodalmait, a továbbiakat Őfelsége elhatározására bízván. Bécsből, már a nádor jelentésére, természetesen sietve lerendelték a többi országrész számára hirdetett gyűléseket.

1 Csakugyan kísérletet akartak azonban mégis tenni a megyékhez egyenkint intézendő felszólításokkal, mégpedig valószínűleg a nádor meghallgatása után ; tudjuk, hogy március elején az udvarnál járt ismét bizalmas küldötte

2 és a kancellár előterjesztésére ép akkor adták ki a megyék segélyadására vonatkozó iratokat.

3 Most már, hogy vádak ne támadhassanak, elfogadnák a megyei hadak felajánlását is, ha a régi végőrségekre adakozni semmikép sem akarnak ; de csak úgy, hogy e hadakat a végekre osszák be, mégpedig a főkapitányok és a végek parancsnokainak rendelkezése alá. A megyékhez intézett iratokban azonban, a kancellár javaslatára, csak általánosságban a segélyadásról szóltak, kerülvén egyelőre a korlátozások említését ; ez ügyben a főuraknak a megyegyűléseken való megjelenésétől vártak eredményeket. Pozsony és 1 1643 febr. 21. (Győrmegyéhez : Ráth K. közlése, M. Tört. Tár. VIII. köt.) 2 Walticher megbízólevele, 1643 febr. 28. (Lit. Palát.) » 1643. márc. 4. (Iratok, 134—6. sz.)