Avar Anton (szerk.): A Hunyadiak címereslevelei 1447-1489 (Budapest, 2018)
XIV. Lednic város címereslevele, 1465
a_hunyadiak_cimereslevelei_1447_1489_0115_bent.indd 97 2019.01.16. 10:26:41 eme részletében nyilvánvalóan a kancelláriai formulák rutinszerű alkalmazását érhetjük tetten.449 A címerfestmény elhelyezkedését tekintve megegyezik Varasd város pecsétadományozó oklevelével, ugyanis a festmény a teljes szöveg magasságát elfoglalja.450 Ugyanakkor az oklevél festménye nem illeszkedik az ismert, Mátyás által adományozott címereslevelek sorába, mivel a címerpajzsnak sem kerete, sem háttere nincs. Ez természetesen felvetheti a kérdést, hogy valóban a kancellárián festették-e meg a címert: erre sajnos nem tudunk biztos választ adni. Ismert egy olyan városi címereslevél, nevezetesen V. László Raguza városának szóló címeradománya, amelyben szintén nem festették meg az oklevél elején a címert, viszont annak helyét kihagyta az írnok.451 Van egy másik oldala is a kérdésnek: míg Raguza városának tanácsa biztosan rendelkezett olyan kézművessel, vagy legalábbis könnyen meg tudott �zetni, illetve kapcsolatai és Itália közelsége miatt könnyen megbízhatott volna megfelelő színvonalú alkotót, aki megfesti a címert, addig a Trencsén megyében fekvő Lednicnek ez vélhetőleg nehezebben volt kivitelezhető. Mindezek alapján pedig mégiscsak az tűnik logikusnak, hogy a címerfestmény Budán – ha nem is feltétlenül a kancellárián – készült. A címerfestmény lebegő nőalakja egy szűk kézelővel és szűk, magas nyakkal szabott bő ujjú zöld inget, fölötte fehér (ezüst) bélésű kék köpenyt visel. Az ing gyűrődését, ráncait sötétzöld belső kontúrok érzékeltetik. A köpeny redőzetét világoskék és fehér, lágyan hajló függőleges vonalak jelenítik meg. A hosszú köpeny az álló alak mögött omlik lefelé, de nincs alátámasztása az alaknak, így a köpeny hátul gyakorlatilag térben lejjebb helyezkedik el, mint a nőalak lába – jobb cipőjének hegyes orra kibukkan a köpeny alatt.452 A köpeny hátsó részén látszik, hogy fehér prémmel szegett hatást kívánt elérni az alkotó, mert hátul, a szélén apró vonalak látszanak. Érdekes módon a nőalak arcának és hajának kidolgozása nem éri el a kék köpeny megfestésének színvonalát. A felső szemhéjakat egy-egy az alsóknál vékonyabb vonal érzékelteti, de orrának és szemöldökének vonala sokkal sötétebb az előbbieknél, az fekete, ahogy szembogarai is, szájának vörös vonala majdnem vízszintes. A nőalak fején lévő és háta mögött leomló szőke haj inkább csak foltként értelmezhető, igaz, néhány függőleges szabálytalanul hullámzó hajszál a háta mögött, a hajtömegtől elválasztva látható. Ami érdekesebb, és amit Iványi Béla sem ír le, hogy a nőalak fején ezüst (fehér) koszorú van, amely vörös kontúrokkal kialakított fehér szirmú virágokból áll. A bal kezében szintén koszorút tart, ezen csak egy-két vörös vonal látszik, de analógiás alapon itt is elképzelhető, hogy vörös kontúrok voltak, amelyek napjainkra lekoptak. A kezében lévő koszorú belső és külső vonalán egy-egy ujj látszik. Az elegáns kecsességgel megfestett jobb kézfej majdnem rózsaszín, a kézfejből a mutató-, középső és gyűrűsujj kontúrjai látszanak. Előttünk áll tehát a címer, amelyet sajnos az oklevél szövege nem ír le. Egy másolati könyvben azonban megtalálható egy latin nyelvű leírás 453 a címerről, melynek fordítása a következő: „álló vörös katonai pajzs, amelyben fehér (ezüst) pázsit felett balra forduló szűz, belül zöldarany, kívül pedig földig omló kék-ezüst (fehér), széles rojtokkal díszített öltözetben látható, hosszú szőke haja mindkét oldalon aláomlik, fejét fehér (ezüst) alapon vörös rózsákból készült koszorú övezi, egy másik hasonló koszorút a bal kezében tart, melyet jobb kezének kinyújtott mutatóujjával megérinteni látszik”. A leírásból látható, hogy az oklevél szövegének másolója valamilyen forrásból ismerte a címerképet. Azt nem lehet eldönteni, hogy maga látta-e, vagy ő is csak egy számunkra ismeretlen másik forrásból dolgozott, és a címerleírást kompilálta, viszont egyértelmű, hogy a leírás legalább egy elemében jelentősen eltér a címerképtől, ugyanis a pajzsban látható nőalak nem fehér (ezüst) pázsiton áll, hanem 449 A jelenségre m ár Iványi Béla is felhívta a �gyelmet, ld.: Iványi 1934, 20. Késmárk város címereslevelével kapcsolatban ugyanezzel a jelenséggel találkozunk, ld. a jelen kötetben a No. X. alatt. 450 Mátyás király Varasd városnak szóló pecsétadományozó oklevelét lásd jelen kötetben a No. XI. alatt. 451 DF 290248. 452 Iványi Béla téved a címerleírásban, mert térdelő nőalakot ír: „ A címer az oklevélben leírva nincs, de az oklevél elején le van festve és egy heraldikailag balra fordulva térdelő, egyházias ruhába öltözött s kezeiben valami koszorú-félét tartó nőt ábrázol” (Iványi 1934, 20.). 453 „ Scutum militare erectum, rubri coloris, in quo super albicante campo virgo ad sinistram partem conversa, anteriori viridi aureis, exteriori vero ad terram usque de�uente coerulea argenteis latioribus �mbriis distincta veste induta, sparsis ex utraque parte longioribus �avis capillis, capite serto ex albo rubicantibus rosis confecto septa erecte stare et aliud simile sertum sinistra tenere, manus vero dextrae protenso digito indice idem sertum contingere visitur” – Áldásy II., No. 50. 97
