Avar Anton (szerk.): A Hunyadiak címereslevelei 1447-1489 (Budapest, 2018)
XIII. Marczibányi Márton címereslevele, 1465
a_hunyadiak_cimereslevelei_1447_1489_0115_bent.indd 91 2019.01.16. 10:26:40 XIII. I. Mátyás magyar király címeradományozó oklevele Marczibányi Márton és �a, András részére Buda, 1465. június 11. (Szent Barnabás ünnepén) Eredeti oklevél: 1797-ben még megvolt, akkor visszakerült a családhoz, azóta lappang, vagy elveszett. Mivel csak említésből ismert, �zikai megjelenéséről nem tudunk semmit. Másolat: Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, HU-MNL-OL-C 57 - 1797. F. 63 (tartalmi említés a Helytartótanács 9373/1797. sz. körlevelében a címert ábrázoló pecsétlenyomattal). Szakirodalom: Illéssy 1899; Csoma 1906, 16. * * * 1797 elején Tolna vármegye elöljárósága értesítette a Helytartótanácsot, hogy Zsitkovszky István szekszárdi mészárostól elkoboztak egy őt nem illető címereslevelet, amelyben a családnév ki volt vakarva, ezért nem tudták azonosítani. A Helytartótanács felkérette az oklevelet Budára, majd 1797. május 2-án körlevelet küldött szét a vármegyéknek és a városoknak.431 A körlevélre két jelentkezés is érkezett, az egyik Gero Sebestyén432 győri postaellenőr, akinek az oklevél visszaadására vonatkozó kérelmét a Helytartótanács rövid vizsgálat után elutasította, a másik pedig az akkori trencséni helyettes alispán, puchói Marczibányi Imre volt, aki a pecséten látható címerben felismerte saját családja címerét.433 A visszaszolgáltatás iránti kérelmének legerősebb érve talán az volt, hogy birtokában volt a szintén Márton �a Andrásnak 1469-ben adott birtokadománylevél, amelyben Mátyás újadomány címén nekik adományozta a Trencsén megyei Puhót. A Helytartótanács a kérést teljesítette volna, de az ügyben megkérdezett Udvari Kancellária azt kérte Marczibányitól, hogy bizonyítsa, hogy az armális valaha ténylegesen az ő családi levéltárában volt. Marczibányi erre fel tudott mutatni egy 1676-ban keletkezett lajstromot, amelyben az 1465. évi címeres- és az 1469. évi birtokadomány-levél egymás mellett szerepelt. A Kancellária ezt már elfogadta és az 1799. évi 9681. sz. alatt elrendelte az oklevél visszaadását, aminek a Helytartótanács eleget is tett. 434 A család középkori történetéről nem sok mindent tudunk. Bizonyos Puhói Istvánnak volt a �a az a Márton – népnyelven állítólag Marczi –, akitől a család a nevét vette, aki 1469-ben az új adományt kapta Puhóra, és aki András nevű �ával együtt 1465-ben címert kapott Mátyás királytól. Ezt követően legközelebb a 17. századból ismerünk Marczibányiakat, akik aztán leginkább a 18. században emelkedtek ki az átlagos megyei köznemesség soraiból folyamatos birtokszerzéseikkel és megyei hivatalviselésükkel. 435 Az 1465. évi címereslevél címere elég egyedi módon maradt ránk, méghozzá egy közvetlenül az eredeti miniatúráról,436 a körlevélben való egyszeri használatra készült pecsétnyomó lenyomata formájában. Rajz helyett így oldották meg a címer képének sokszorosítását. A pecséten 18. századi stílusban ugyan, de Mátyás korába teljesen illeszkedő kompozíciójú címert láthatunk, szerencsére színjelzéses ábrázolásban: 431 A Helytartótan ács 9373/1797. sz. nyomtatott körlevele. A címereslevéllel kapcsolatos összes adatunkat tartalmazó szö vegrész: „...armales, cuidam nobili, ex comitatu Trenchiniensi Andreae, �lio nomine Martini, in iisdem armalibus in cognomine correcti, ideoque indignoscibilis per gloriosae reminiscentiae Mathiam I. Hungariae regem, Budae in festo beati Barnabae, anno Domini 1465 elargitas...”. 432 Illéssy helytelenül Istvánnak nevezi. 433 A körlevélbeli pecséttel gyakorlatilag teljesen megegyező címerű pecsétek: HU-MNL-OL-P 507 -1. -A -132/1-2. (Marczibányi Zsigmond, 1672–1673), HU-MNL-OL-P 1314 - No. 85233. (Marczibányi Imre, 1820). 434 Illéssy 1899, 41–42. Az egész üggyel kapcsolatos helytartótanácsi iratokat ld. a HU-MNL-OL-C 57 - 1797. F. 63. jelzeten. 435 Nagy Iván VII., 295. 436 Emiatt tartottam önálló közlésre érdemesnek ezt az egyébként csak említésből ismert armálist. 91
