Avar Anton (szerk.): A Hunyadiak címereslevelei 1447-1489 (Budapest, 2018)
XII. Mezőkövesd címereslevele, 1464
a_hunyadiak_cimereslevelei_1447_1489_0115_bent.indd 89 2019.01.16. 10:26:37 métlődött-e a címerkép, mivel Mátyás király városoknak adományozott címereslevelein, illetve Varasd városának pecsétmegerősítő oklevelén423 nincs a pajzson sisak vagy sisakdísz. Az oklevél szövege sajnos nem írja le az adományozott pecsétet, de az adományban – a korabeli gyakorlatnak megfelelően – megjegyzi, hogy azt a város ezüstbe vagy bármilyen fémbe vésetheti, és azzal az általa kiadott okleveleket akár rányomott, akár függő pecsétként megerősítheti. További források hiányában tehát a címerképről többet nem tudunk megállapítani, azonban azt érdemes megjegyezni, hogy annak előképéül szolgálhatott az V. László által 1456. június 1-jén Mezőkeresztesnek adományozott címer (pecsét), amely egy arany keresztet tartó, nyílvesszővel átlőtt kart ábrázol.424 A 18. és 19. századból ismert pecsétlenyomatok is már a fenti alakban, sisakdísszel ábrázolják a város pecsétjét. 425 A pecsétadományozó oklevél szövegében az uralkodó hivatkozik arra, hogy a várost már szabad városi kiváltságban részesítette, és valóban találunk egy ugyanezen a napon, 1463. július 12-én kelt másik kiváltságlevelet Mezőkövesd részére, amely évi 200 arany összegű cenzus le�zetése mellett felmenti minden egyéb adó alól a várost, továbbá mentesíti lakóit a királyi vámok és a kilenced �zetése alól. Ez az oklevél, a pecsétadományozó privilégiumhoz hasonlóan, szintén 16. századi másolatban maradt fent, 426 azonban hitelessége meglehetősen kétséges.427 Ugyanis Mátyás 1472. június 27-én, Mezőkövesden, 428 egy tartalmában részben megegyező kiváltságlevelet adományozott a városnak, amelyben egyösszegű, 200 arany forint cenzus �zetését, valamint a városi lakosok elleni bírósági eljárás módját rendezi úgy, hogy ellenük csak a város előtt lehet pert indítani, az ítélet ellen a diósgyőri várnagyhoz, majd a királyi kúriához lehet fellebbezni.429 Ha elfogadjuk, hogy az 1463-as oklevél hiteles – amelyet ráadásul záradéka szerint a csak 1464-től használt kettőspecséttel adtak ki –, akkor felmerül a kérdés, hogy annak megerősítését miért nem a korban szokásos módon, vagyis az oklevél teljes szövegének átírásával kérte a város 1472-ben, ráadásul a vámmentességet biztosító kiváltságról egy szó sem esik ekkor. Az 1472-ben kiadott oklevél hitelességének kérdése viszont sokkal biztosabb lábakon áll: abban a II. Lajos által 1520ban kiadott oklevélben – amely szintén csak másolatból ismert – találjuk meg szövegét, amely átírta az 1463-as pecsétadományozó privilégium, valamint II. Ulászló 1494-ben kiadott oklevelének szövegét is. Ha valóban rendelkezett volna a város a Mátyás által 1463-ban kiadott, vámmentességet és egyösszegű cenzust adományozó oklevelével, akkor 1520-ban biztosan kérték volna annak átírását, hiszen ekkor nemhogy a három hitelesnek tekinthető oklevelet erősítette meg az uralkodó, de még a 1464-es oklevélen szereplő pecsét képét is megfestették az oklevél elején.430 Azt nem tudjuk, hogy mit tartalmazhatott a városnak adományozott szabadságlevél, amelyre a pecsétadományozó privilégiumban utal az uralkodó, de biztosan állíthatjuk, hogy az 1463-as vámmentességet és egyösszegű cenzus �zetését adományozó oklevél szövegét csak 1472 után, sőt előfordulhat, hogy csak 1520 után, vélhetőleg az 1472-es adomány ismeretében hamisították. K. M. 423 Ld. a jelen kötetben a No. X. (Késmárk), XI. (Varasd), XIV. (Lednic), XXXIV. (Magyarhradis), XXXVI. (Sankt Pölten) alatt. 424 DL 15077.; Kálmán 2016, 154. 425 HU-MNL-OL-V 5 - D - I. - a - 1. - 12. - Mezőkövesd/1–4. A város vélhetőleg 18. századi typariummal készített lenyoma tát ismerteti: Bándi 1991, 97. A pecsét körirata: SIGILLVM LIBERI REGII OPPIDI MEZOE KEOVESD 426 DL 16031. Tóth-Szabó 1917, 445–446. (No. XC.). Kivonatosan közli: Sárközi 1976, 48–49. 427 Draskóczy 1996a, 146. 428 Mátyás király 1472. jún. 27–28-án tartózkodott Mezőkövesden ld.: Horváth 2011, 96. 429 Az 1472-es oklevél szövegét ugyanazok az oklevelek tartották fent, mint a címereslevél szövegét: DL 16032., 23302., 23303. Magyar fordítását ld.: Kápolnai 1970, 49–50. (Kenéz Győző fordítása). 430 „ super donacione sigilli ... cuius formam et �guram denuo in initio presentium nostrarum apingi fecimus emannate” 89
