Avar Anton (szerk.): A Hunyadiak címereslevelei 1447-1489 (Budapest, 2018)
IX. Császári István és Petneházi Benedek fiai címereslevele, 1462
a_hunyadiak_cimereslevelei_1447_1489_0115_bent.indd 67 2019.01.16. 10:26:24 IX. I. Mátyás magyar király címeradományozó oklevele császári Császár István váradi kanonok, valamint Petneházi Benedek �ai, Mátyás, Gergely, Tamás, György és János részére Buda, 1462. január 9. (Vízkereszt ünnepe utáni szombaton) Eredeti oklevél: Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, DL 50532. Valószínűleg az önálló levéltári osztály megalakulása, 1882 előtt került be a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárába, ismeretlen jogcímen. Pergamen, pecsétje (I. Mátyás első magyar királyi titkospecsétje) hiányzik. A címerfestmény az oklevél bal oldalán helyezkedik el, a szöveg nem írja le a címert. Az oklevél rossz állapotú, több helyen foltos, szövege nehezen vehető ki, elhalványult. A plica hajtásánál restaurálás nyoma látható. Szövegkiadás: Fejérpataky 1888, 66.; MHH I., No. XX. Szakirodalom: �aly 1884, 49.; Siebmacher – Ungarn 498–499., Taf. 363.; Áldásy I., No. XXXI.; Áldásy 1923, 51.; Csoma 1906, No. 98.; MMűvTört II., 300. (fekete-fehér kép); Radocsay 1957, 293; Radocsay 1958, 346–347, 357., Abb. 34.; Balogh 1966, I. 320., II. 478. kép; Nyulásziné 1981, No. 66.; Nyulásziné 1987, XXIV. tábla; Nyulásziné 2000, No. 66.; Nyulásziné 2005, No. 138.; Szálkai 2009, No. 2. * * * [commissi]o propria domini regis Mathias Dei gratia rex Hu[ngari]e, Dalmacie, Croacie etc. �delibus nostris honorabili [et egregio] Stephano Chazar dicto de Chazary canonico ecclesie Waradiensis ac Mathie, Gregorio, �ome, Georgio et Johanni �liis Benedicti de Pethe[nyeha]za salut[em] gr[atiamque] nostram regiam ac optati favoris incrementum a claro lumine throne regie maiestatis velud e sole radii, nobilitatis legittimo iure procedunt et omnium nobilitatum insignia a regia claritate dependent ita ut non sit alicuius generositatis insigne quod non proveniat a gremio regie maiestatis, sane attendentes �delitates et �delia obsequia vestra, quibus vos Sacre Corone dicti regni nostri maiestatique nostre sub locorum et temporum varietate studuistis eoque fervencius et diligencius studebitis complacere quo vos singularibus honorum gratiis conspicitis esse decoratos; volentes igitur vos et posteritates vestros universos graciis favoribus remunerare hec arma seu nobilitatis insignia prout ipsa in311 capite seu principio presentium litterarum nostrarum suis apropriatis coloribus arte pictoria �gurata sunt et distinctius expressata animo deliberato ex certaque nostre maiestatis sciencia vobis et per vos Mathiam, Gregorium, �omam, Georgium et Johannem vestris heredibus et posteritatibus universis dedimus, donavimus et contulimus immo ex habundanciori nostre regie potestatis plenitudine et gratia speciali concedimus et presentibus elargimur ut vos per vosque Mathiam, Gregorium, �omam, Georgium et Johannem vestri heredes et posteritates universe pretacta arma seu nobilitatis insignia more aliorum nobilium regni nostri armis utencium a modo in antea ubique in preliis, hastiludiis, duellis, torneamentis ac aliis omnibus exerciciis nobilibus et militaribus, necnon in sigillis, anulis, velis, cortinis et generaliter in quarumlibet rerum et expeditionum generibus sub mere et sincere nobilitatis titulo quali vos ab universis et singulis cuiuscunque conditionis preeminencie, status, gradus vel dignitatis existant insignitos dici, nominari et teneri volumus ac eciam reputari, gestare omnibusque aliis et singulis illis graciis, honoribus et libertatibus quibus ceteri et milites armis utentes [quo]modolibet consuetudine vel de iure, freti sunt et gavisi, frui et gaudere possitis et valeatis, de talique specialis nostre gracie antidoto [merito exultetis] et tanto ampliori studio ad honorem [nostre re]galis dignitatis, vestra in antea solidetur intencio quo vos largiori favore regio preventos conspicitis et munere graciarum. In cuius rei [memoriam] �rmitatemque perpetuam presentes concessimus litteras nostras pendentis et autentici secreti sigilli nostri, quo [ut rex] Hungarie utimur, mun[imine robor] 311 Az ipsa in szavak a sor fölé vannak írva. 67
