Avar Anton (szerk.): A Hunyadiak címereslevelei 1447-1489 (Budapest, 2018)
VI. Czobor Mihály címereslevele, 1458
a_hunyadiak_cimereslevelei_1447_1489_0115_bent.indd 52 2019.01.16. 10:25:56 Hungariae utimur, inpendenti communitas duximus concedendas. Datum Budae, feria sexta proxima post festum ascensionis Domini, anno eiusdem 1458. * * * A címernyerő szentmihályi Czobor János �a, Mihály a forrásokban csak 1442–1469 között szerepel, ám bizonyosak lehetünk abban, hogy már 1437 előtt is a korona szolgálatában állt: amikor ugyanis 1442-ben I. Ulászló király őt és �vérét, Mátyást megadományozta a Bodrog megyei Czoborszentmihály, Halmos és Jánosi falvakkal – amelyeket egykor az adományos apja birtokolt – az erről szóló oklevélben megemlítették, hogy a kedvezményezett már Zsigmond és Albert királyok ideje óta szolgálta a mindenkori magyar uralkodót.250 1444-ben zálog jogcímén megszerezte az ugyancsak Bodrog megyei Tapolca birtokát. 251 1447-ben már említett �vérével, Mátyással együtt pereskedett czoborszentmihályi, halmosi és jánosi javaik ügyében; a jogvitában Hédervári Lőrinc nádor Czoborék javára ítélt.252 1450-ben további birtokokat szereztek ugyanezen három faluban.253 1456-ban V. László király az oklevél által aludvarmesternek mondott Czoborszentmihályi Mihálynak és sógorának: a szántói Marhath Benedeknek adta a Bulcsúszék, Szőlős és Szécsén falvakban fekvő királyi jogokat – mégpedig azért, mert ezek a falvak korábban annak a Szőlősi Fülöpnek a tulajdonában voltak, akinek Anna nevű leánya Czobor Mihályhoz, az Ilona nevű pedig Marhath Benedekhez ment feleségül.254 1461-ben Mihály megszerezte a Tapolca és Szentpál falvakban fekvő királyi jogokat a maga és �ai, János, Imre és Márton részére.255 1464–1466 között a Bodrog megyei Szentmiklós falu területén fekvő Bárányvölgy birtok ügyében pereskedett a király előtt.256 1469 februárjában egyetlen oklevélben komáromi ispánként említették,257 ám ugyanezen év decemberében Mátyás már úgy tett adományt a Mihály �ával azonosítható Czobor Jánosnak és általa �véreinek, Imrének és Mártonnak, hogy az oklevélben semmilyen formában nem nevesítették a birtokszerzők apját; ezt esetleg arra utaló jelnek is vehetjük, hogy maga Czobor Mihály már nem volt életben.258 1472-ben már néhainak nevezték. 259 A család történetét utoljára a 19. század végén dolgozták fel részletesen:260 ez a munka a kor színvonalán megfelelőnek számított, mára azonban részben elavult, mivel a jelenleg ismert okleveles anyagnak (mindenekelőtt a pozsonyi Szlovák Nemzeti Levéltárban, a Pál�y család bazini ága levéltárának Acta Czoboriana fondjában őrzött mindegy másfél száz iratnak) akkoriban még csupán egy része állt a kutatás rendelkezésére. A régi szakirodalom szerint a család a Bodrog megyei Jánosi faluból származott, első ismert tagja pedig „1360 táján” bizonyos jánosi Czobor (Chubor) János volt;261 ezt az adatot azonban egykorú forrásadat nem támasztja alá, így különösebb hitelt sem érdemel. Annál valóságosabb személynek tűnik ellenben az a Czobornak mondott (Chobor dictus) János, akitől 1403 októberében Zsigmond király minden birtokát elkobozta, mivel az – így az oklevél szövege – nem csupán részt vett Csáki Miklósnak és Marcali Miklósnak a király elleni lázadásában, de megátalkodott módon azok után is folytatta garázdálkodását, hogy az uralkodó a hűségére térő lázadóknak kegyelmet ígért.262 János erősen vitatta az uralkodói döntés jogosságát: 1411-ben kérésére Bodrog megye közgyűlésén az alispán, a szolgabírák és az esküdt ülnökök ünnepélyes esküvel igazolták, hogy Czobor a lázadást követően még a király által szabott határidőn belül felhagyott mindennémű rendzavarással;263 1412-ben pedig maga Marcali Mik250 DF 266109. 251 DF 266100. 252 DF 266113., 266116. 253 DF 266114. 254 DL 15110. 255 DF 266099. 256 DF 266118. 257 DF 208350.; C. Tóth–Horváth–Neumann–Pálosfalvi–W. Kovács II., 130. 258 DF 266121. 259 DF 266122. – Életére ld. még Dudás 1894, 25. 260 Dudás 1894, 23–33. – Sokkal korszerűbb, ám a család történetének csak az egyházhoz való viszonyát vizsgáló munka: Kohútová 2012. 261 Nagy Iván III., 206.; Dudás 1894, 24. 262 ZsOkl II/1., No. 2668.; Dudás 1894, 25. (hibás jelzettel). 263 ZsOkl III., No. 1368.; vö. Dudás 1894, 25. 52
