Avar Anton (szerk.): A Hunyadiak címereslevelei 1447-1489 (Budapest, 2018)
III. Félegyházi Adorján címereslevele, 1449
a_hunyadiak_cimereslevelei_1447_1489_0115_bent.indd 38 2019.01.16. 10:25:42 generaliter quarumlibet rerum expeditarum177 generibus vobis vestrorumque statui competentis gestare, 178 ac in omnibus et singulis gratiis, honoribus et libertatibus, quibus caeteris armis utentes quomodolibet consuetudine vel de iure freti sunt et gavisi, semper et gaudere possitis atque valeatis. Harum nostrarum, quibus sigillum nostrum, ut179 gubernator regni utimur, est adpensum, vigore et testimonio praesentium mediante. Datum Budae, feria secunda proxima post dominicam Ramis palmarum, anno Domini millesimo quadringentesimo quadragesimo nono. Ladislaus de Zepes 180 * * * Hunyadi János kormányzó harmadik ránk maradt címeradománya jelenleg csak a nagyváradi káptalan 1729. évi hiteles másolatában ismert. Az előző századfordulón minden jel szerint még megvolt az oklevél eredetije, Karakas Károly Bihar vármegyei allevéltárnok (sortárnok) birtokában.181 Tőle i�. Reiszig Ede kérte el és Borovszky Samu mutatta be a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság 1900. december 20-i nagygyűlésén.182 Ugyanekkor Radvánszky Béla elnök felkérte Reisziget, hogy a címereslevelet a Turulban közölje. Ugyan az oklevél ismertetését Varjú Elemér is közlés előtt állónak említi Bihar vármegye monográ�ájáról egy évvel az említett nagygyűlés után megjelent recenziójában,183 tudomásom szerint megjelenésére végül nem került sor. A Bihar-monográ�a nemesi családokról szóló fejezetében mindenesetre Reiszig közölte a címerképet és a címerleírást.184 Nagyjából Varjú könyvismertetésével egyidőben készült egy másolat az oklevélről a Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárának Levéltári Osztálya számára is a címerkép színes másolatával együtt,185 a másolat tényleges bekerülésének azonban az Országos Levéltárban nincsen nyoma, sem a szóba jöhető őrzési helyeken, sem a múzeumi növedéki naplókban,186 sem a múzeumi címereslevél-gyűjtemény korabeli cédulamutatójában,187 sem másutt. 188 Az oklevélmásolat nem szerepel Áldásy Antalnak a Nemzeti Múzeum címeresleveleit számbavevő kiadványában sem.189 Az eredetit Varjú 1907-ben, mint Bihar vármegye levéltárában levőt említi,190 ennek azonban ellentmond, hogy az oklevél nem szerepel Rexa Dezső két évvel későbbi címereslevél-jegyzékében,191 de Szálkai Tamásnak az MNL Hajdú-Bihar Megyei Levéltárának címeresleveleit közreadó kötetében sem.192 Oklevéltanilag az armális teljes egészében a Zsigmond-korban megszilárdult, a címeradományokra jellemző formulákat vonultatja fel, a címer kivitelezése viszont jóval egyszerűbb a korabeli címerfestményeknél. Leírása Reiszig közlése alapján a következő: kerektalpú pajzson fekete mezőben, zöld pázsiton álló, jobbra néző természetes színű daru csőrében egy nyakára tekeredő kék kígyót tart. Sisakdísz és sisaktakaró nincsen. Az adományozott címerkép nem egyedülálló a középkori magyar heraldikában:193 csőrében tekergőző kígyót tartó madáralak (gólya) látható a Somkereki-címereslevélben (1415)194 és a sajnos csak említésből ismert Mérai-armálisban (1432)195 is. A fő címernyerőről, Félegyházi Adorjánról csak szórványos adataink vannak. A címeradomány idején Szepesi László alkormányzó, budai várnagy alvár177 recte: et expeditionum 178 vobis vestrorumque statui competens gestare értelmetlenül romlott szöveg 179 ut előtt tollban maradt: quo 180 A másolat hibás olvasatait a korabeli formulák alapján javítottuk. 181 Karakas Károlyra ld. Major 2001, 145. Érdekes lenne tudni, mit takar pontosan, hogy az oklevél az allevéltárnok „tu lajdona” – a nagygyűlési beszámoló fogalmaz így –, Karakasról feljegyezték ugyanis, hogy saját �ókjába zárt el hivatalos iratokat, többek között címereslevelek másolatait is, ld. uo. 148. 182 S. n. 1900, 190. Az eredeti jegyzőkönyv: HU-MNL-OL-P 1483 - I. - 4. - No. 93. 183 Varjú 1901, 150. 184 Reiszig 1901, 599., ill. 628. 185 S. n. 1901, 391., téves napi kelettel, a tulajdonost pontatlanul „Karakas Mihálynak” nevezve. 186 Az 1900–1902. évi kötet: HU-MNL-OL-R 224 - No. 257. 187 HU-MNL-OL-R 64 - 8. tétel. 188 Avar Anton szíves közlése, amelyet ezúton is köszönök. 189 Áldásy I–II. 190 Varjú 1907, 23., 4. jegyz. 191 Rexa 1909–1910, a bihari rész: 77–84. 192 Szálkai 2016. 193 R. Kiss 1903, 121–122. 194 Konstanz, 1415. jan. 26.: DL 104871. 195 Parma, 1432. máj. 19., eredetije lappang, vagy elveszett, korábban a jászói konvent levéltárában volt. 38
