Avar Anton (szerk.): A Hunyadiak címereslevelei 1447-1489 (Budapest, 2018)
XLI. A Sonnenberg fivérek címereslevele, 1488
a_hunyadiak_cimereslevelei_1447_1489_0115_bent.indd 255 2019.01.16. 10:28:57 kapta. Mivel nem valószínű, hogy két édestestvér keresztneve azonos legyen, ebben az esetben talán unokatestvérekről lehet szó. A szakirodalomban azonban csak egy Hans Sonnenbergről találunk bővebb adatokat, a már említett Jost �áról. Ez a Hans (1435 k.–1506) 1472-ben szerepel a baseli egyetem hallgatói között. 1475-től a Nagytanács tagja volt, valószínűleg 1480-ban, majd 1488–1506 között a Kleiner Rat tagja. 1499-ben viselte a luzerni Schultheiss hivatalát, ugyanakkor Luzern képviselője volt a baseli béketárgyalásokon. 1475–1477 között Ebikon, 1481–1483 között Büron-Triengen, végül 1489– 1491 között Werdenberg helytartója volt. 1483–1488 és 1497–1499 között apjához hasonlóan városi építőmesterként működött. 1491-ben városi számvevő is volt. Egy időben Luzern követe volt a svájci szövetségi gyűlésen, illetve Rottweilben, a város soron következő szövetségi eskütétele alkalmával. 1040 A Mátyástól kapott címer tökéletes példa a beszélő címer fogalmára, amennyiben a család nevét 1041 fejezi ki a heraldika eszközeivel: ezüst pajzsban zöld hármasdombon hullámos sugarú vörös naparc, a pajzson csőrsisak vörös és ezüst sisaktakarókkal, rajta pedig a pajzsbeli hármasdomb és naparc. 1042 A Mátyástól kapott oklevél címerfestményének említésre méltó sajátsága, hogy keretét a festő mintegy legallyazott faágakból összeállítva ábrázolta, nagyon hasonlóan a jezernicei Tarnóczyak jó harminc évvel későbbi armálisában látható megoldáshoz. 1043 A Sonnenberg családnak nem ez volt az egyetlen címeradománya: a már említett Franz von Sonnenberg máltai lovag és rokona, Eustach von Sonnenberg (1609–1686) luzerni városi tanácsos 1666. július 23-án nemességmegújító és címerbővítő oklevelet kapott I. Lipót német-római császártól. 1044 A bővített címer leírása: ezüsttel és vörössel negyedelt pajzs első és negyedik mezejében zöld hármashalmon hullámos sugarú vörös naparc (az 1488. évi címer), második és harmadik mezejében pedig ágaskodó ezüst egyszarvú látható. A pajzson két pántos sisak helyezkedik el, melyek közül a koronás jobboldalin a pajzsbeli hármasdomb látható felváltva egyenes és hullámos sugarú naparccal, a koronátlan baloldalin pedig a pajzsbeli egyszarvú látszik a sisaktakarókból növekvően. A sisaktakarók a jobboldali sisakon vörös–ezüst, a baloldalin ezüst–vörös mázúak. 1045 Elképzelhető, hogy az egyszarvú az ekkor már régóta a család birtokában volt Ballwil jelvényeként került bele a bővített címerbe, 1046 de ezt bizonytalanná teszi, hogy az uradalom esetében a pajzsmező kék, míg az 1666. évi oklevélben vörös. A családi címer első, 1488. évi változatához képest – a bővítést leszámítva – 1666-ban annyi változás történt, hogy a naparc eredetileg egyöntetűen hullámos sugarai a sisakdíszben váltakozva egyenesek és hullámosak lettek, valamint a sisakon megjelent a sisakkorona, amely Mátyás címereslevelén még nem szerepelt. Annak ellenére, hogy a Lipóttól kapott diploma a család régi nemességének megújításáról és megerősítéséről beszél, nincs tudomásunk arról, hogy mikor szerezték eredetileg a nemességüket, mivel Mátyás oklevelében nincs szó ilyesmiről, kizárólag a címeradományozásról. Címertani érdekesség, hogy aránylag nem is messze Luzerntől, a mai Vorarlbergben létezett egy szintén Sonnenberg nevű grófság, amely 1474 óta Habsburg-birtok volt, és amelynek címere mázaitól eltekintve azonos volt a luzerni Sonnenbergekével: kék mezőben arany hármasdombon felváltva egyenes és hullámos sugarú arany naparc. 1047 A címerek közel azonos voltára természetesen a névazonosság a magyarázat. A.A. 1040 Liebenau 1880, 116.; Hae�iger 1923, 130.; Quadri, Peter: Sonnenberg, Hans. In: e-HLS. 1041 Sonnenberg = naphegy. 1042 Mivel az eredeti címereslevél jelenleg nincs közgyűjteményben, nem tudunk róla színes felvételt közölni, csak a Radocsay Dénesnél megjelent fekete-fehér illusztrációt reprodukálhatjuk. A már említett 18. századi másolat címerfestménye viszont olyan pontosan ismétli az eredeti oklevél miniatúráját, hogy a címert indokolt arról közölnünk. Az eredeti oklevél címerminiatúrájának fekete-fehér reprodukciója: Radocsay 1970, 36. 1043 Radocsay 1971, 34. Az oklevél jelzete: DL 86473. 1044 Az eredeti oklevél levéltári jelzete: Staatsarchiv Luzern, CH-StALU-PA 579/20., kivonatos közlése és leírása a címerfestmény fekete-fehér reprodukciójával: Hae�iger 1924, 17–19. Ld. még. Segesser III., 187–188. 1045 A címer színes ábrázolását ld. Vivis 1909, Taf. VII., No. 101. 1046 Liebenau 1897, 7. és 9. 1047 Gall 1977, 137. 255
