Avar Anton (szerk.): A Hunyadiak címereslevelei 1447-1489 (Budapest, 2018)

XXXIX. Niklaus Ritzi címereslevele, 1488

a_hunyadiak_cimereslevelei_1447_1489_0115_bent.indd 243

2019.01.16. 10:28:48 voltak-e utódai, mindenesetre a család nem sokkal 1500 után már nem szerepelt a tanácstagok között.

1000 Az oklevélben adományozott címer – fekete mezőben fél arany �renzei liliom, a csőrsisakon a pajzsbeli liliom, fekete–arany sisaktakarókkal – heraldikailag kifogástalan, főként azért, mert mindössze két mázat, egy fémet és egy színt használ, de egyébként is szépen stilizált, egyetlen szabadon lebegő címerképpel az osztatlan pajzsban. A Magyarországon főként a Jagelló-kortól divatba jövő, a heraldika általános szabályainak részben ellentmondó természetes ábrázolásmódnak nyoma sincs benne, igaz, az oklevél Bécsben készült, tehát a miniatúra is feltehetően az ottani gótikus festőműhelyhez köthető. 1559 februárjában II. Ferenc francia király a Ritzi-armáliséval első pillantásra teljesen megegyező, fekete mezőben lebegő arany liliomot mutató címert adományozott Kaspar Pfy�er luzerni polgárnak, Mauensee urának.

1001 A Pfy�er család különböző ágai egyébként arany mezőben fekete malomvasat (Mühleisen) és ennek változatos dolgokkal kísért változatait viselték címereikben, éppen ezért kissé különös ez a többitől teljesen elütő adomány, melyet egyébként a „fekete” vagy „nagy liliomos” Pfy�ereknek nevezett ág 1703. évi kihaltáig ténylegesen használt is.

1002 A két címer különbözik egymástól annyiban, hogy míg a Ritzi-címerbeli liliomnak vannak porzói (azaz ún. �renzei liliomnak tekinthető), ráadásul csak a felső fele látható a pajzsban, a Pfy�er-címerben egy szabályos, porzók nélküli, egészében ábrázolt heraldikai liliom látható.

1003 A „címeröröklésnek”

1004 valószínűleg az volt a kiindulópontja, hogy a két család között volt egy házassági kapcsolat: egy bizonyos Anna Ritzi – aki Josef Anton Hae�iger szerint családjának utolsó tagja volt – Hans vagy Johann Pfy�erhez ment feleségül.

1005 Ezt az adatot kiegészíti a Ritziarmális hátlapján olvasható felirat, amely szerint az armálist 1603-ban örökölte a feljegyzés ismeretlen írója unokatestvérétől, a címert a szöveg szerint jogosulatlanul használó Kaspar Pfy�ertől (az 1559. évi francia címereslevél adományosától), akire viszont nagyanyjától maradt, aki Ritzi lány volt, feltehetően a Hae�iger által említett Anna. Összegezve, a Ritziek címereslevele házasság útján a Pfy�er családhoz került, amelynek egyik tagja elkezdte használni a vélhetően addigra gazdátlanul maradt címert, majd királyi adományt is szerzett rá, illetve kissé módosított változatára.

1006 A. A. 1000 Messmer–Hoppe 1976, 33.

1001 Hae�iger 1923, 132–133.

1002 Vivis 1898, 7–15.; Vivis 1909, 20–28. és Taf. III., No. 40–41.

1003 Hae�iger, 1923, 129.; Vivis 1909, 24. Vivis – igen precízen – így írja le a Ritzi-címert: „in s[ilber] eine halbe g[oldene]

Florentinerlilie. Kleinot: das Schildbild”. A két egymáshoz igen hasonló címer színes ábrázolásait ld. Vivis 1898, Taf. I., No.

7. (Pfyffer) és Taf. II., No. 27. (Ritzi).

1004 Vivis 1898, 10; Vivis 1909, 24.

1005 Hae�iger 1923, 128–129.

1006 A Pfyffer család leszármazását ld. Vivis 1909, 26. Itt a „fekete” Pfyfferek őseként feltüntetett Kaspar (1524–1616)

nagyapja bizonyos Johann, akinek a felesége nem szerepel a családfán, de ő lehetett az említett Anna Ritzi.

243