Avar Anton (szerk.): A Hunyadiak címereslevelei 1447-1489 (Budapest, 2018)
XXXIII. Johannes Tolhopff címereslevele, 1480
a_hunyadiak_cimereslevelei_1447_1489_0115_bent.indd 205 2019.01.16. 10:28:29 euch gewendet und aus sonderbahren gunsten und gnaden euch erwiesen und mitgetheilet wirdt. Uber das alles befehlen und gebieten wir mit sonderm ey�er und ernst allen und jeden unnserer reich und ländtern underthanen was würden hoheit und standtes die auch immer sein mögen so wol geistlichen als weltlichen das sie dich Johannem als einen wahren rechten edelmann als der von adelichem stammen unnd geblüt sein ankun� und geburt habe halten erkennen und ehren mit allen gunsten, freiheiten, ehren und andern vorzug digniteten und würden solcher wappen und cleinodien ohne aller menniglichs irrung hindernus und beschwehrung frey un[d friedlich] gebra[uch]en, [nü]tzen u[nd genie]ssen [lass]en und zugeben und sich dieserm uns[er]n be[vel]ch und gebott nicht widersetzen sondern [nac]h ihrem vermögen und crä�en selbst beschützen [er]halten und verthädigen hel�en wie sie immer [können] und mögen und w[ir verscha�en] auch das solches gleichermassen von andern geschehe und ins wercks gericht werde. Wie dann auch wir nicht allain bey v[er]meidung unserer höchsten ungnad sondern auch zum peenfall und stra� hundert marcks ledigs g[old]ts verfallen un[d verbrachen] haben solle der sich unserm hierin begri�nen und verferttigten manda[t] und bevelch freuendtlich widersetzen wirdt solcher stra� halben theil in unser cammer den andern halben theil unserm Johanni selbsten wegen angethaner schmach [unablässlich] zubezahlen schuldig sein solle. In urkundt diss brie�s besigelt mit unserm königlichen anhangenden insigel. Geben Zagrabien nach Christi Jesu unsers lieben herrn und seeligmachers geburt der zwantzigsten tag monats O[ctobris i]m ein tausent vierhundert und achtzigisten, unserer reich als dess Hungerischen in den drei und zwaintzigisten, dess Böhamischen im zwöl�en jahr. * * * A Tolhop�-armális kalandos úton került mai őrzési helyére. Az oklevél Johann Wiedemann von Grafenwerth császári közjegyző, Neustadt an der Waldnaab város jegyzője 1618. július 2-án kelt, közjegyzői kézjegyével ellátott formahű hitelesített másolatában, német fordításban maradt ránk.857 Mikó Árpád szerint semmi nem utal arra, hogy az eredeti latinul lett volna,858 ennek azonban ellentmond a közjegyzői záradék, amely egyértelműen latin eredetit említ.859 A szakirodalom az oklevelet először 1879-ben említi: jóllehet, a Tolhop�-címert az új Siebmacher-sorozat karintiai kötetében közlő Adolf Hildebrandt csupán annyit tartott említésre érdemesnek, hogy az armális egy címerfestménnyel bíró hitelesített másolatban maradt fenn,860 minden bizonnyal az általunk ismert példányból dolgozott. Az oklevélnek ezután több mint fél évszázadra nyoma veszett és csak a második világháború után, 1946-ban bukkant fel újra Berlinben, ahol is egy Charles W. Berry nevű angol vásárolta meg egy bélyeggyűjteménnyel együtt. Az irat az ő jóvoltából a vancouveri British Council Librarybe került, ahol az 1959 óta Kanadában élő, könyvtárosként főleg habán kerámiákkal foglalkozó Horváth Jenőné Krisztinkovich Mária fedezte fel az 1980-as évek elején és bocsátotta Csapodiné Gárdonyi Klára rendelkezésére.861 Mai őrzési helyére, az Országos Levéltárba ajándék révén került 1984-ben. Ugyanezen a jelzeten található egy, a hitelesített másolatról készült kora újkori egyszerű másolat és egy angol nyelvű magyarázatokkal ellátott, gépelt átírás, amelyet Csapodiné Gárdonyi Klára használt.862 Ha hihetünk az egyszerű másolat külzetén olvasható feljegyzésnek, azt Tolhop� dédunokája készíttette, tehát nem lehet sokkal későbbi, mint a közjegyzői hitelesített másolat. Amióta Csapodiné Gárdonyi Klára először hírt adott az oklevélről 1984-ben, ismertetés szintjén többen is foglalkoztak a címeradománnyal, azonban címertani elemzésére és szövegének teljes közlésére tudomásom szerint eddig még nem került sor. 863 857 A két esemény között valószínűleg nincs összefüggés, mindenesetre érdekes egybeesés, hogy a Johann Tolhopff által Má tyásnak ajánlott Stellarium című munkája alig több mint egy hónappal a hiteles másolat kelte előtt, 1618. jún. 16-án került August von Braunschweig-Lüneburg-Wolfenbüttel herceg (1579–1666) wolfenbütteli könyvtárába. Vö. Csapodiné 1984, 334., 3. jegyz.; Zsoldos–Zsupán 2013, 71., ill. 75. 858 Mikó 2014a, 224., 6. jegyz. 859 Az eredeti záradék írása rendkívül nehezen olvasható, ezért szövegét a későbbi másolatról közlöm: „ ...copia und abschrift der Dolhopfen Wappenbrief so orriginaliter(!) lateinisch gegeben, hernach aber [in die] teutsche Wörter won mir nach gemelten Kayserlichen Notario gegen besagten teutschen original collationirt, auscultiert und allerdings gleich lauthend befunden und gemacht worden sey...”. 860 Siebmacher – Kärnten , 142. 861 Csapodiné 1984, 334. és uo. 3. jegyz. 862 Csapodiné 1988, 89. 863 A címerleírás szövegét közli Siebmacher – Kärnten, 143., illetve legutóbb Mikó 2014a, 225., 7. jegyz. és Mikó nyomán 205
