Avar Anton (szerk.): A Hunyadiak címereslevelei 1447-1489 (Budapest, 2018)
XXXI. Nagylucsei Orbán címereslevele, 1480
a_hunyadiak_cimereslevelei_1447_1489_0115_bent.indd 193 2019.01.16. 10:28:16 A címer heraldikai szépséghibájára korán rátapintott a szakirodalom: „Csinos rajza daczára sem tesz a szemlélőre jó benyomást a pajzs állásával ellenkező irányba állított oroszlán s az igen kicsiny oromdísz miatt”.807 A címer használata egyrészt a püspök-kincstartó okleveleken fennmaradt pecsétjein, 808 másrészt a nevéhez köthető kódexekben található miniatúrákon,809 harmadrészt egy székesfehérvári eredetű, kőből készült domborművön810 is nagyon jól dokumentált. A kódexeken és a domborművön található címerábrázolások teljesen következetesek, a címereslevelekkel ellentétben jobbharántosztású a pajzs, így az oroszlán jobbra néz. A Nagylucsei zsoltároskönyvén lévő címer pedig nem is harántosztott, hanem vágott.811 A püspök-kincstartó egyházi és világi hivatalából adódóan több pecsétnyomót is használt. Gyakrabban fordul elő jobbharántosztott pajzs, mint győri812 és egri gyűrűspecsétjén 813 is. Kör alakú nagypecsétjein, mind az egyházi, mind a világi ügyekben használtakon, egyértelműen jobbharántosztott pajzs látható, míg egri püspöki kispecsétjének 1488-ból fennmaradt lenyomatán egyértelműen balharántosztott címer szerepel.814 A püspöki pecséten ugyanakkor egyházi méltósággal bíró emberként érthetően nem használja az armálisban adományozott sisakot, sisakdíszt és sisaktakarókat, a pajzs felső szélére (közvetlenül) ráhelyezett püspöksüveg került.815 A kincstartó családi címere, mint a pénz kibocsátásáért felelős főtisztviselő jele, mesterjegyként szerepel Körmöcbányán és Nagybányán vert aranyforintokon, az érméken jobbharántosztott a pajzs.816 Orbán testvérei közül János utódai alapították a nagylucsei Lipcsei családot, Benedek �a Ferenc (1482–1526 között szerepel) kamarásmestertől pedig a nagylucsei Dóczi család származott.817 Utóbbiak 1563-tól bárói címet viseltek, 818 de a család a 17. század közepére kihalt. A forrásanyag alapján megállapítható, hogy az örökölt címert a családtagok sokáig módosítások nélkül használták, a bárói címet nyert testvérek sem változtattak rajta, ellenben az őket követő generáció nemhogy ágak, hanem személyek szerinti variációkat kezdett használni, melyek az eltérő sisakdísz megjelenésében, a címerképek bővítésében, sőt a címer lényegi elemének, a harántosztásnak az esetleges mellőzésében nyilvánultak meg. Mindezek a használatbeli eltérések a magyarországi címerhasználat sajátosságát mutatják: a király nevében adományozott armálist nem tekintették minden részletében megváltoztathatatlannak, a használatban lévő címerelemeket illetően a részletbeli változtatás lehetősége minden családtag számára megengedett volt. 819 Az egykori Nagylucsei levéltár a későbbiekben különböző gyűjtemények része lett, ahogy javaikat tovább adományozták. A „törzslevéltár” jelentős része végül a Magyar Kamaránál kötött ki, ezek az oklevelek ma is megvannak, és a család eredetére vonatkozó fontos információkat őriztek meg. Egy másik rész a Draskovics-levéltárban maradt fenn, egy további pedig a Batthyány család levéltárában őrződött meg. Egy kisebb része került a Majláth családhoz – csallóközi birtokokkal – ezekről ma nincs információnk. Így került az egykori Nagylucsei-levéltárban volt két címereslevél a 20. századra már különböző gyűjteményekbe. Az 1472-es a Majláth-levéltár része lett, az 1480-as pedig a hátlapján lévő régi jelzet szerint – „Revistye 77” – a revistyei (Bars megye) uradalomra vonatkozó iratokkal együtt kerülhetett a Batthyány család tulajdonába. Az említett jelzetet Csepreghy Mihály vezette rá az oklevélre, amikor Batthyány Lajos megbízásából 1751-ben rendezte a Batthyány-levéltárat és ezt az armálist beosztotta a törzslevéltár Acta Antiqua sorozatának Almarium 3. Ladula 5. No. 77. jelzete alá. 820 R. Gy. 807 Varjú 1896, 15 1. 808 Bándi 1991, 122–125. 809 Mikó 2000, 121–139. 810 Lővei 1991, 60-63. 811 Mikó 2000, 134–135., 80–83. kép. 812 DL 18750. (1483. jan. 10.) 813 DL 12795. (1487. dec. 8.) 814 DL 19452. (1488. dec. 6.) 815 Bertényi 1989, 198–199. 816 Soós 1998, 32.; Pohl 1980, 7.; Soós 1999, 47. 817 Engel 2001 (Nagylucsei [Dóczy és Lipcsei]). 818 HU-MNL-OL-E 148 - 1664. - No. 59. (1563. dec. 1.) 819 Minderről a korábbi irodalom feldolgozásával alapos heraldikai elemzést készített: Csízi 2012. 77–80. A jelen kötetben vö. a Sibrik-címerről írtakat (No. XX.). 820 Zimányi 1962, 23., 26. 193
