Avar Anton (szerk.): A Hunyadiak címereslevelei 1447-1489 (Budapest, 2018)
XXIX. Benedetto Luti címereslevele, 1479
a_hunyadiak_cimereslevelei_1447_1489_0115_bent.indd 182 2019.01.16. 10:28:09 nostrae regiae dilectionis nominis et gratiae memoria resplendeat sempiterna. In quorum omnium robur et testimonium praesentes literas nostras privilegiales appensione secreti sigilli nostri, quo ut rex Hungariae utimur, communitas duximus concedendas. Datum Budae in festo sacratissimi corporis Christi, anno eiusdem millesimo quadringentesimo septuagesimo nono. Regnorum autem nostrorum anno Hungariae etc. XXII, Bohemiae vero XI. * * * Az oklevél Tagányi Károly közlése 778 szerint 1885–86-ban „Král bécsi czímerfestő 779 birtokában” volt, minden bizonnyal az általunk ismert másolatról van szó, mivel azt a Magyar Nemzeti Múzeum végül Ernst August Krahltól vásárolta meg 1907-ben. Arról nincs közelebbi információnk, hogyan került a hiteles másolat Krahl címerfestőhöz. Az eredeti oklevelet a címernyerő leszármazottja és névrokona, Benedetto Luti (de Lutis), a néhai Antonio �a mutatta be Simone dei Conti pápai közjegyző (�. 1672–1703 között)780 előtt, aki 1700. június 3-án hitelesített másolatot készített róla. Conti másolatáról egy másik pápai közjegyző, Angelo Perelli (�. 1693–1723 között)781 állított ki ugyancsak hitelesített másolatot tíz évvel később, 1713. május 22-én. Az iraton ugyanakkor nem Angelo, hanem hivatalbeli elődje, Bernardino Palombi Perelli (�. 1677–1692) 782 közjegyzői kézjegye látható783 – talán ez a magyarázat arra, hogy az iraton szerepel Francesco Antonio Orsini de Monte, a capitoliumi jegyzők kollégiuma (Collegio dei notai capitolini) titkárának a római conservatori háromtagú testülete nevében írt, a conservatori papírfelzetes viaszpecsétjével ellátott hitelesítő záradéka arról, hogy a másolatot hitelesítő Angelo Perellit törvényes és hiteles közjegyzőnek, az általa kiállított iratokat pedig mindenkor érvényeseknek ismerik el. Ezt a másolatot Fejérpataky László mutatta be a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság 1907. április 25-i igazgatóválasztmányi ülésén. 784 Az oklevél szövege a Mátyás-kori armálisok formuláit követi, ezen nem módosít az, hogy külföldi adományosról van szó, bár a másolók néhol egyértelműen hibáztak, kihagytak egy-két szót. A corroboratio alapján az eredeti oklevelet a titkos pecséttel erősítették meg, amely a hiteles másolat szerint vörös viaszba volt nyomva. Érdekesség, hogy ezzel szemben az oklevélszöveg után a pecsét meglétére utaló megjegyzésben és az első hitelesítési záradékban a pecsétet császárinak nevezi a jegyző, amilyen pecsétje Mátyásnak természetesen sohasem volt. Az oklevél nem írja le az elején megfestett címert, csupán a megszokott formulával utal rá. Leírása: ezüsttel és feketével vágott lófejpajzs, felső mezejében jobbra néző, az osztóvonalból kinövő arany oroszlán, 785 az alsó, fekete mező damaszkolt. A szintén damaszkolt vörös színű címerszőnyeget arany koszorú fogja körbe, a koszorút az általa leírt körív mentén kilencven fokonként egy-egy (tehát összesen négy) vörös szalag fogja össze. Jelenleg ismert formájában a címerfestmény kétségtelenül tükrözi a másolat korának heraldikai ízlését is, ugyanakkor nem zárható ki, hogy az adományozott címert eredetileg is lófejpajzsra alkalmazták. 778 Tagányi 1886, 45. 779 Nem összekeverendő Adalbert Král von Dobrá Voda (Vojtěch Král z Dobré Vody, 1844–1913) cseh heraldikussal. Krahl néven ekkoriban két címerfestő is működött Bécsben: Karl (1819–1891) és unokaöccse, Ernst August (1858–1926). Ugyan a Nemzeti Múzeum Ernsttől vásárolta meg az oklevelet, ő a jegyzék megjelenése idején még pályája elején járt, Tagányi közlése tehát valószínűleg nagybátyjára, Karlra vonatkozik. Életükre ld. Gall, Franz: Krahl, Ernst August és Krahl, Karl. In: e-ÖBL. 780 RepNR 2011, 102. 781 Uo. 98. 782 Uo. 783 A Viterbói Állami Levéltár őrzésében található carbognanói közjegyzői levéltár inventáriuma feltünteti Bernardino Perelli közjegyzői kézjegyének feliratát, amely megegyezik a Luti-armálison láthatóval („Hinc odor et candor”), ld. ANCInv, 80., 46. jegyzet. Egy másik iraton szerepel Angelo Perelli közjegyzői signuma is (uo. 52. jegyzet), azonban az inventárium nem említi, hogy lenne felirata. 784 S. n. 1907, 93., az eredeti jegyzőkönyv: HU-MNL-OL-P 1483 - I. - 4. - No. 131.; Áldásy 1908, 40. 785 Enrico Ceramelli Papiani egyértelműen ezüstnek nevezi a felső mezőt és oroszlánnak a benne lévő címerképet, Famiglia Luti. In: e-RCP. Áldásy Antal annak idején a felső mező mázát kéknek, a növekvő címeralakot pedig báránynak írta le (Áldásy II., No. 54.). 182
