Avar Anton (szerk.): A Hunyadiak címereslevelei 1447-1489 (Budapest, 2018)
XXVII. Petrus és Mariottus Senilis de Montefalco címereslevele, 1478
a_hunyadiak_cimereslevelei_1447_1489_0115_bent.indd 173 2019.01.16. 10:27:59 Gábor egri püspök bíborosi kinevezését,739 testvére, Mariottus 740 pedig – a kánon- és a római jog doktora volt – I. Mátyás követeként az apostoli Szentszéknél képviselte a magyar uralkodó érdekeit. Áldásy Antal, 741 illetve az ő nyomán Bertényi Iván 742 azon a véleményen voltak, hogy az oklevelet nem adták ki, ugyanis azon nem láthatók a pecsétzsinór átfűzésére szolgáló lyukak, így annak elvben nem volt jogi ereje. Érszegi Géza ennek ellentmondó megállapítását azonban az eredeti oklevél közelebbi vizsgálata alátámasztja.743 A plica teljes egészében hiányzik, leszakadt vagy levágták. Az utolsó sor quadringentesimo szava alatt, illetve a regnorum lelógó kacskaringójától jobbra láthatók a kissé balra, illetve jobbra dőlő, mintegy 2 cm hosszú bevágások; az oklevél versóján pedig a Horatio Senili szavak körül félkörben kivehetők a valamikor odanyomódott viaszpecsét nagyjából 10 cm átmérőjű körvonalai. Az adomány érvényességét alátámasztja az is, hogy Petrus Senilis de Montefalco montefalcói palotájában megörökítette a magyar uralkodótól kapott címeradományát. 744 Az oklevél elején festett címerkép található, amelyet az adománylevél szövegében leírtak, sőt, a leírás szokatlan módon kitér a festmény címerhez nem tartozó elemeire, így a drágaköves keretre is. A felső kék mező közepén látható, arany gyűrűt tartó holló az uralkodó apai címeréből, míg az azt két oldalról kísérő arany kagylók745 Rangoni Gábor egri püspök címeréből 746 származnak. A pólyában, valamint a sisakdíszen lévő harántpólyában lévő három vörös rózsa vélhetően Petrus Senili de Montefalco családi címeréből származik. Az alsó kék mező közepén elhelyezkedő fejet és a sisakdíszbéli sasszárnyat Áldásy véleménye szerint a Perényiek címeréből vehették át, bár erre nincs utalás az oklevél szövegében. 747 A címerfestmény annyiban eltér a címerleírástól, hogy az emberi fej jobbra, nem pedig balra néz. A leírás nem említi a címertakarók színét.748 Az uralkodó a saját családi és a Rangoni Gábor címeréből vett elemekkel, valamint a címerpajzson lévő aranyozott csőrsisakkal a saját, valamint az egri püspök a címerszerzők iránti megbecsülését akarta kifejezni. A címerkép jellemzői alapján a magyarországi gótikus címerfestészet budai korszakába sorolható. Az armális a címerképet szegélyező realisztikus, drágakövekkel díszített keretű oklevelek budai képviselője, amely az 1430–1450 között Bécsben, Prágában és Pozsonyban keletkezett címereslevelekkel állítható párhuzamba.749 Az oklevél kiállítása során külföldi hatások is érvényesültek. Ezt bizonyítja a humanista íráskép, illetve az, hogy az oklevélben a középkori magyar címereslevelekben kevésbé használt formulákat is alkalmaztak, például, hogy I. Mátyás Petrust familiárisai és udvari emberei közé fogadja; a címeradományt csak az ő �ági leszármazottjai örökölhetik; az uralkodó felszólítja alattvalóit, hogy a címerszerzőket a szabad mozgásukban ne akadályozzák és mindenben segítsék őket, végül adó- és vámmentességet adományoz nekik. 750 Az oklevélen a közgyűjteménybe kerülés előtti provenienciájára vonatkozó feljegyzések nincsenek, feltehetően Itáliából került Münchenbe,751 amit a versón olvasható olasz felirat is alátámaszt. A versón említett Horatio Senili[s] feltehetően a címernyerők családjának egy kései leszármazottja volt. F. D. 739 A kinevezést G aleotto Marzio is megörökítette. Marzio 2002, 60–62. 740 1517–1520 között az umbriai ferences rendtartomány tartományfőnöke volt. Bartolomasi 1824, 29. 741 Áldásy 1913, 133.; MHH III. 55. 742 Bertényi 2004, 18. 743 Hunyadi Mátyás 448. 744 Balogh 1966, I. 321., és az ő nyomán Bertényi 2004, 18. 745 Bertényi Iván véleménye szerint a Rangoni Gábor címerében szereplő kagylók a címertulajdonos jámborságát kifejező zarándokkagylók. Bertényi 2004, 17–18. 746 Ezüsttel és vörössel hasított pajzsban az első mezőben ágaskodó vörös oroszlán, a hátsó mezőben ágaskodó arany orosz lán és három arany kagylóval megrakott kék pajzsfő. HU-MNL-OL-V 10 - 71/3. 747 Áldásy 1913, 133. 748 Áldásy II., No. 53. 749 Radocsay 1957, 282. 750 MHH III., No. XIX. (LXIX.) 751 Áldásy 1913, 133. 173