Avar Anton (szerk.): A Hunyadiak címereslevelei 1447-1489 (Budapest, 2018)
XXVI. (Dely) Péter címereslevele, 1477
a_hunyadiak_cimereslevelei_1447_1489_0115_bent.indd 167 2019.01.16. 10:27:48 tetőjegyek az oklevél hitelessége mellett szólnak. A címereslevél sorsa valóban leginkább a Zala megyei Dely családhoz köthető, a zalavári konvent 18. századi extractus-könyvében már feljegyezték az intitulációt követő két lyukat, és az ebből származó bizonytalanságokat, de úgy tudták, hogy az iratot Dely István bízta a hiteleshely őrizetére.721 Az isebori Delyek történetét 1914-ben feldolgozó Makay Dezső ugyancsak a családhoz kötötte a Mátyás-kori címereslevelet.722 Makay egy a családi levéltárban található, 1578. évi elismervényre hivatkozik, mely szerint Dely Tamás a címernyerő Dely Péter unokájaként átvette a Mátyás-kori armálist atya�ától, Dely Jakab �a Istvántól.723 Az nem teljesen bizonyos, hogy az 1578. évi elismervényben említett címereslevél megegyezik-e az itt közreadott dokumentummal, Makay valószínűleg nem ismerte az eredeti iratot, a család történetének megírása során nem aknázta ki az armális genealógiai adatait. 724 Dely néven a családtörténeti szakirodalom több, az ország különböző megyéiből származó famíliát is számon tart,725 ezek közül Zala megyében 1541-ben, Isebor birtokosai között említik Dely Tamás és Péter nevét.726 Dely Tamás kisbirtokos nemes lehetett, 1549-ben Gebárt, Isebor, Neszelej és Pacsa településeken két és fél jobbágytelket, egy zsellérháztartást, egy pusztát, valamint egy újonnan benépesült portát birtokolt.727 Felesége, Zsó�a isebori (Domonyay) Nagy János deák és ákosházi Sárkány Ilona lánya volt, 728 Dely a fenti birtokra neje révén tett szert. 729 Dely Tamás birtokai mellett ingó vagyonáról is maradtak fenn adatok, 1562-ben isebori birtokáról Szili Benedek emberei nemcsak terményt és állatokat vittek el, hanem ruhákat, egy Bibliát, egy Calepinus-féle latin szótárat, valamint egy vallásos tárgyú könyvet – Guillelmus Postilátáját – is, egy más ügyben pedig a birtokukról elrabolt páncélingekről, sisakokról és egy sátorról is hallunk.730 Dely Tamás �ai közül a családot az 1541-ben is említett Dely Péter vitte tovább, aki �vérével, Gáspárral együtt németújvári várnagyként szolgált. A család később Zala megye mellett Somogy megyében is birtokokat szerzett, a família egyik ága a 18. században Somogyba költözött.731 Makay – nem ismerve a címereslevelet – a családi iratok pecsétlenyomatai alapján rekonstruálta a família címerét: „3 részre osztott paizs, felső 2 részében befelé fordúlt páncélos kar, a jobboldali szivet, a baloldali kivont kardot tartva. A paizs alsó kék részében, 2 ragadozásra kész, szemközt álló, kettős farkú, ágaskodó oroszlán. A zárt sisak dísze: növekvő, 2 ágú lombtalan fa (fatörzs).”732 Ez a címerleírás azonban jelentősen eltér az armálisban szereplő címerfestménytől. A címereslevélnek a Gargel-családhoz kötése ugyancsak problémás. A Gargel családról alig rendelkezünk adatokkal. A korszakból Gargel (Kargel) Ulrik nevét ismerjük, aki a Vas megyei Kesző várnagya volt, tisztségét 1458 és 1462 között viselte.733 Ulrik említett pecsétje – mely a címerfestményhez hasonló karral alátámasztott lebegő liliomot ábrázol – várnagysága idejéből maradt fenn, tehát korábbi a címeradománynál.734 Pusztán a címerkép alapján indokolatlan a Gargelekhez kötni az armálist, ráadásul a kar által tartott liliom más családok címerén is megjelenik, például a szintén Zala megyei Háshágyiak is ezt használták.735 A Háshágyiak a Zala megyei közélet fontos tagjai voltak, több családtag töltött be alispáni hivatalt, míg Háshágyi István a Mátyás-korban országbírói ítélőmesterként csinált karriert.736 A család 721 Ezúton köszön öm, hogy Bilkei Irén publikálatlan véleményét felhasználhattam. 722 Makay 1914, 129. 723 Makay 1914, 129. 1. jegyzet. 724 A családfa felrajzolásakor nem ismeri a címerszerző Péter �ának a nevét, Bertalan �a Jakabot pedig Péter �aként szere pelteti. Makay 1914. 131. 725 Nagy Iván III., 274.; Kempelen III., 281.; Siebmacher – Ungarn, 129.; Siebmacher – Siebenbürgen, 145. 726 Bilkei 1997, 35. 727 Maksay II, 995. 728 Zalavári és kapornaki regeszták 2002., No. 316.; Zalavári és kapornaki regeszták 2008., No. 459. 729 Vö. DL 47560.; Makay 1914, 129. 730 Bilkei 2002, 18–19. 731 Makay 1914, 129–131. 732 Makay 1914, 131. 733 Sopron I/4., 392.; I/5, 34.; II/6., 202., 1462. 734 R. Kiss 1903, 51. 735 R. Kiss 1903, 51.; Siebmacher – Ungarn, 61. és Tafel 40.; Bilkei 2013, 139. Háshágyi István ítélőmester pecsétje: DF 270658. Talán ennek a pecsétképnek a töredéke látható, Háshágyi Mihály kapornaki széki alispán és Zala megye másik két alispánja által 1464. évben kiadott hatósági oklevélen is. DL 16069. 736 Bilkei 2013, 137–146.; Bónis 1971, 275. 167
