Avar Anton (szerk.): A Hunyadiak címereslevelei 1447-1489 (Budapest, 2018)
XXII. Mérei Tamás címereslevele, 1474
a_hunyadiak_cimereslevelei_1447_1489_0115_bent.indd 144 2019.01.16. 10:27:25 singulis graciis, honoribus et libertatibus, quibus c teri nobiles dicti regni nostri armis utentes quomodolibet: consuetudine vel de iure utuntur et gaudent, uti, gaudere et frui libere possitis et valeatis. In cuius rei memoriam �rmitatemque perpetuam presentes literas nostras secreto sigillo nostro, quo ut rex Hungarie utimur, inpendenti communitas duximus concedendas. Datum Bude, feria sexta proxima ante festum Penthecostes, anno Domini millesimo quadringentesimo septuagesimo quarto, regnorum autem nostrorum anno Hungarie etc. decimo septimo, coronationis undecimo, Bohemie vero sexto. A versón: Anno 1474.; No. 136.; M. 60. * * * A címert tárgyaló korábbi munkákban számos kritika merült fel a címerfestménnyel, illetve annak az adománylevél-beli címerleíráshoz fűződő viszonyával kapcsolatban, amelyek nagyobb részben kiigazításra szorulnak. Az eddigi szakirodalom a címer ezüsttel festett részeit rendszerint arany mázúként írja le,632 amelynek oka minden bizonnyal az, hogy a címerkép tanulmányozására leíróinak pusztán fénykép vagy reprodukció állt rendelkezésükre, ráadásul az oklevél szövege is aranynak mondja az ábrázolás bizonyos részeit.633 Az ezüst az eredetin világosan látható, arról nem is beszélve, hogy a festék az oxidáció következtében sötét lenyomatot hagyott az összehajtogatott pergamen felső és bal peremén, ami aranytartalmú festék esetében nem következett volna be. Az viszont valóban félrevezető lehet – az oklevél címerleírásán kívül –, hogy a címerképen felfedezhető sárgás-vöröses (barackrózsaszín) részek aranyfesték nyomainak tűnnek (különösen a madár tarajánál). Valójában azonban ezek kopások vagy lepattogzások, ahol az ezüstfesték alatt előtűnik az ábrázolás alá felvitt alapozó festés.634 Mivel a sisak is egyértelműen ezüst, ez a címerfestmény a továbbiakban nem jelenthet újabb érvet azon általánosan elterjedt megállapítás mellett, hogy a magyar heraldikában az arany sisak semmiféle, az adományos részére juttatott különleges királyi kegyet és kiváltságot nem szimbolizált, megjelenésének indoka pedig egyedül a címerfestők kreativitásában lenne keresendő. 635 Szintén említést érdemel, hogy a címerpajzs-beli madár valójában kiterjesztett szárnyainak nagy része – talán a kék háttérre történő utólagos felvitel miatt – lekopott, csupán elülső szárnyélének, illetve bal szárnya tollvégeinek körvonalai vehetők ki tisztán. Minden bizonnyal ez vezette félre Radocsayt is, amikor a címerpajzsban látható madarat egyszerűen pro�lból ábrázoltnak mondja.636 Szólni kell a hatágú csillagról is, amelyen a madár lábait nyugtatja. Ennek felső ága – a korábbi megállapításokkal ellentétben – nem hiányzik: az eredeti oklevél szemrevételezésével, a pajzsban a madár bal lába mögött, a sisakdíszben lábai között viszonylag jól kivehető. Nyulásziné Straub Éva állítása szerint az oklevél szövege abban is eltérést mutat az ábrázoláshoz képest, hogy a leírás szerint a pelikán saját vérével �ait táplálja, míg a festményen azoknak nem leljük nyomát.637 A szövegben azonban �ókákról nem olvashatunk. Egy ponton azonban valóban eltér a képi ábrázolás az oklevél szövegétől: utóbbi a pajzs színét „felhőzött”638 kéknek mondja (scutum videlicet coloris celestini aereis varietatibus designatum), míg a címerfestő – heraldikailag helyesen – csupán egy kék színárnyalatot használt a pajzs hátteréül. 632 Kivételt képez Radocsay, aki a sisaktakarókat – helyesen – kék-ezüst mázúakként azonosítja, a címer más fémszínű ré szeivel nem foglalkozik (Radocsay 1957, 283.). Ez azonban nem róható fel sem Fejérpatakynak, sem Nyulászinének, hiszen a címerkép ezen részeit maga az oklevél szövege is arany mázúnak írja le. Meg kell azonban jegyezni, hogy az oklevél nem szól a sisak mázáról. 633 Elképzelhető, hogy ennek oka pusztán abban keresendő, hogy a címernyerőknek a megfestés idejekor nem állt rendelke zésére az aranyfesték alkalmazáshoz szükséges anyagi forrás. 634 Szinte biztosan ugyanezzel a színnel készült a címerábra hátterének vörös festésén látható, a háttér díszítését szolgáló sárgás színű pettyezés is. 635 Schönherr 1888, 122.; MHH II., 60.; Nyulásziné 1987, 123. 636 Radocsay 1957, 293. 637 Nyulásziné 1987, 123. 638 Fejérpataky 1902, 60.; Áldásy 1923. 54.; Nyulásziné 1987, 123. 144
